Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
4 TESTVÉRISÉG EMLÉKEZÉS ADY ENDRÉRE Ady Endre születésének nyolcvanadik évfordulóján, meghitt barátja, a 80 éves Fenyő Miksa, Amerika Hangja november (1957) 22-én leadott közvetítésében a következőkben emlékezett meg a nagy magyar költőről, akinek emlékét a clevelandi Kultur-Kertben egyesületünk által emelt szobor is őrzi Magyar-Amerikában. (B. K.) ★ ★ ★ Ha azt mondom, hogy Ady Endre a magyarság szívügye, akkor egy szimpla, mindenki által tudott igazságot mondok, de ha ezt kiegészítem azzal, hogy életemnek legsorsosabb eseménye volt, akkor ez olyan ember vallomása, aki sűrűn mondta el nézeteit emberekről, dolgokról, de ritkán tárta érzelmeit a közönség elé. Hozzám Írott leveleit lapozgattam tegnap —- sűrűn megteszem; kevésbbé érzem hazátlannak magam, ha kerek betűin, sietős, lázas, magával és másokkal dulakodó Írásain elmerengek. Eltartott néhány évig, mig közel jutottunk egymáshoz és mikor igazán és elválhatatlanul közelébe jutottam, egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól. S ha még 1914-ben egyik levelében óvatosan adja meg nekem a rangot, mondván “te vagy az irók között az aránylag legeslegmegbizhatóbb ember”, néhány év múlva már azt mondotta: “Tudod te azt, hogy te vagy az egyetlen ember, kit soha nem martam meg?” Mert Ady maró ember volt, néha csak úgy ugrató kedvében, szeszélyből, néha igazi vagy vélt támadás ellen védekezőn, esetleg támadón. Engem soha nem bántott s ha nem látnám mindennap ijesztő példáit annak, hogy az ellenőrizhetetlenség milyen bátorrá teszi a hamisítókat, azt mondanám, hogy szeretett. Legrégibb levele Párisból jött, dátum nélkül, mert soha nem irt dátumot; valakinek, ki az örökkévalóság számára dolgozik, mi szüksége dátumra. De Móricz Zsigmond, ki egy Ady-életrajz megírására készült és e végből elkérte és rendezte Adyval való levelezésemet, megállapította a postabélyegből, hogy 1907 áprilisában adta postára. Nem volt érdekes, mi a levélben állt s mégis ma milyen érdekes, mert Ady irta. Volt azonban egy passusa, mely későbbi leveleiben folyton megismétlődik — arra kér, bogy mondjak véleményt legutóbb megjelent verseiről, mert immár egy éve, hogy semmi ítéletemet nem hallotta. Utolsó levele 1918 októberi postabélyeggel, a háború utolsó és reménytelen esztendejéből való. íme egy részlete:
