Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-02-01 / 2. szám
2 TESTVÉRISÉG KOSSUTH BÉLYEG Pearl Harbor estéjén, 1941 december 7.-én, New Yorkban — amikor Egyesületünk rendezésében Kossuth Amerikába érkezésének 90. évfordulóját ünnepeltük — vetődött fel először a gondolat, hogy az amerikai posta vezetőségét megkérjük egy Kossuth emlék-belyég kiadására. Másnap kitört a háború, amelynek folyamán, szörnyű elképpedésünkre, Magyarország is hadiállapotba került befogadó hazánkkal. A legtöbb, amit ebben a helyzetben elérnünk sikerült a “Louis Kosuth Liberty Ship” vizrebocsáj- tása volt. Ez sem ment nehézség nélkül, de itteni magyarságunk loyalitását az illetékeseknek valamivel mégis honorálni kellett. 1948-ban, az 1848-49-es magyar szabadságharc 100. évfordulója volt. Ekkor újabb kísérletet tettünk a Kossuth emlékbélyeg kiadatására. Sikertelenül. Talán le sem kell írnunk, hogy a Magyarországra vesztes háború után, melyik “jó szomszédunk” volt az, amelynek itteni tradicionális bár szerintünk indokolatlan és meg nem érdemelt politikai befolyása erősebb volt, mint az “enemy alien”-nek deklarált óhazánk ideszármazott fiainak óhajtása. Udvarias választ kaptunk, hogy — majd, talán . . . 1951-52-ben pedig, amikor Kossuth amerikai — és letagad- hatatlanul nagy jelentőségű — látogatásának századik évfordulóját ünnepeltük, az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül újabb rohamot indítottunk a bélyeg kibocsátásának érdekében. Választ akkor is kaptunk. A Szovjet-barátságból való kiábrándulás érezhető hatása alatt a válasz most már még udvariasabb lett. Olyan “igen” féle volt, amit azonban még mindig “de”-vel halasztottak el, bizonytalan időre. Most aztán, végre, tizenhét esztendei várakozás után: lesz Kossuth bélyeg. Lesz, mert amit 106 esztendővel ezelőtt nem hittek el Kossuthnak s amit 106 esztendő alatt mosolyogva bár, de nem igen hittek el itteni magyarságunk szószólóinak: elhall- gathatatlan és éltag adhat atlan bizonyossággá lett. Ez az igazság pedig az, hogy az Egyesült Államok és Magyarország népének ideáljai azonosak s ezekért az ideálokért mindkét nép, amikor annak történelmi órája elérkezett, súlyos véráldozatokkal is hajlandó bizonyosságot szolgáltatni. Szoktak rá hivatkozni, hogy H. G. Wells a hires angol történetiró egy alkalommal kérdést intézett a világ tiz, leghíresebb
