Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-11-01 / 11. szám

2

TESTVÉRISÉG

BALTAZÁR DEZSŐ:

A BETHLEHEMI CSILLAG

(A néhai nagy püspöknek ez a vezércikke a “Debreczeni Független Ujság”-ban jelent meg, a halálát megelőző év Karácsonyán.)

A csillagok mindig ott vannak az égen, csakhogy nem látszanak mindig. Ha a nap feljön, elsápadnak és eltűnnek csillogó fényükkel szemünk elöl. Az éjszakában látszanak. Az éjszaka vi- gasztalatlan sötétjét átalderitik. A fellegtelen ég kárpitját káprázatos gyönyörűséggel diszesitik. Az ösvényeket a vándorok számára megmutatják. Az éjszakában a nappalra emlékeztetnek. Remény jelképei lettek. A remény pedig még a halál kérlelhetetlenségével is megbirkózik és még a sírok éjjelén is átvezeti töretlenül a lélek hitét.

Jézus földre szállását is csillag jelezte. Világosság, vigasztalás, öröm, reménység, jelképe. Az elveszett paradicsom óta várt valami nagy dolgot az emberiség. A paradicsom a maga büntelen és szenvedéstelen, félelem és halál nélküli boldogságában nagyon nagy volt. Elveszett. A helyére várt az emberiség valami más csodálatosan nagyot. 'A paradicsom amiatt veszett el, hogy az ember széttépte szabadsága korlátját és hozzányúlt ahhoz, ami tiltva volt. Szinte érthetetlen, hogy ezt engedte az Isten. Neki hatalma van mindenre; tud is előre mindent. Meggátolhatta volna a paradicsomot elvesztő vétkezést. Nem gátolta meg. Az ember tudta, hogy a tilalom megszegésével bűnt követ el, azt is tudta, hogy bűnt büntetéssel sújt az Isten: Ha nem tudta volna, ha nem félt volna, nem is rejtőzött volna el az Isten színe elől. Az Isten is tudta, hogy az ember tilalom megszegése miatt hányattatni fog az élet hullámain, szenvedni fog a reánehezedett keresztek alatt; ha nem tudta volna, nem is mondott volna átkot a földre.

Az ember mégis elkövette a bűnt; az Isten mégis engedte a bűnt elkövetni. Az ember valami csodálatos nagy gyönyörűségre vágyott. Az Isten pedig tudta, hogy az ő képe és hasonlatossága hiányos volt az emberen valami miatt.

Az ember szabadságra vágyott még bűn és annak büntetése árán is. És az Isten a szabadság méltóságáért, isteni fényes, szentséges vonásáért engedte világra jönni a bűnt.

Mivel a szabadság az Isten elleni tusakodásból származott, magán hordta a bűn jegyét. Az ember rosszra használta a para-