Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 5 KOSSUTH Irta: JAMES RUSSELL LOWELL* * — Fordította: Radó Antal Érhet nemes faj is korai véget, Van büszke ág, mely nem hagy örököst — A bölcs természet nem tesz különbséget Hitvány fatányér és bronz-váza közt. De azért mindig lesz királyi fajta, Csillagra vágyó, egeket verő: Börtön, karó, bárd nem foghat ki rajta A régi hérosz-vér meg5 visszajő. A nagy természet fárad minden korba’ S a cél mindég szeme előtt dereng: Eldobja szerszámát, ha éle csorba, Újat vesz — s szentet, prófétát teremt. Óh, magyaroknak zsarnok-verte népe! Hiába csörög most rajtad a bilincs: A jövő századok Ítéletébe’ Rajtad kívül győző e harcba’ nincs! A sikered te dúsan learattad, Jutalmat nyert a gyász, mely téged ölt: Legtöbbet adtál, mit csak nemzet adhat — Mert tőled egy héroszt kapott a föld! És ő, aki szent zászlód kezébe’ hordta, Meg is mentett, ma bármi vész gyötör, Mert el nem némithatja muszka horda A szót, mely majdan sírjából kitör: “Ivosuth vagyok! Óh jövendő amelybe’ Törpékre éj vár, igazakra fény: E por fölött hódolj letérdepelve És emlékezve rá, mi voltam én: “A harsona, min át az Isten küldte A földre le az ébresztés dalát! Békó, halál jött rá? Mindegy! A kürtje — Tovább zeng s túlél békot és halált.” * Lowell, a múlt század egyik legnagyobb amerikai költője (1819-91) ezt a lelkes, a magyar nép iránti hő rokonérzéstől áthatott költeményt akkor irta, mikor Kossuth áthajózott az uj világba, hogy itt agitáljon a levert nemzet érdekében.
