Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

3

amikor tudomásunkra jutott, hogy egy fiatal amerikai festőművész az 1848—49-es szabadságharc híreitől fellelkesülve 1 Hői)-ben Ku- tahiába utazott és ott megfestette nemcsak Kossuth, de kísérete sok tagjának arcképeit is: egyik volt tisztviselőnk utánjárása kapcsán ezeket a képeket is megkaptuk dísztermünk számára örökletétként a Historical Society of Pennsylvania-tól. Ezeken az egyedülálló és értékes relikviákon kívül tekintélyes gyűjteményünk van a Kossuthról írott egykorú angolnyelvü könyvekből, kéziratokból, pénzjegyekből, az úgynevezett “Kossuth bankók”-ból s más emléktárgyakból is. Legjelentősebbnek azonban azt tartjuk, hogy amikor első épületünk fejlődésünk következtében kicsinynek bizonyulva megvásároltuk mostani “Kossuth Ház”-unkat, akkorra már a név nemcsak szerte Magyar-Amerikák an lett általánosan ismertté, de mind nagyobb mértékben felkeltette az a fővárosban megforduló közönség és a hivatalos körök érdeklődését is.

Ebben az eredetileg magánpalotának épült s müépitészeti szépségű helyiségben méltó elhelyezést nyerhettek emlékeink s “landmark” jellegénél fogva maga az épület is jó bizonyságot szolgáltat bevándorolt magyarságunknak itt is nemcsak önállóan alkotni tudó képességéről, de a legnemesebb történelmi hagyományokhoz való hűséges ragaszkodásáról is.

Ami pedig most ezeket a sorokat íratja velünk, az a körülmény, amely aktualitásánál fogva valóban említésre méltó. — A Kossuth emlékbélyeg kiadására gondolunk. Ebben ugyanis nem kis része volt a varázsos Kossuth név mellett a “'Kossuth Házinak is. A bélyeg kiadásának gondolata annak az ünnepélynek kapcsán vetődött fel először, amit Egyesületünk 1941 december 1-én, Pearl Harbor napján, Kossuth Amerikába érkezésének 90. évfordulóján rendezett New Yorkban. A gondolatot aztán nem akartuk sem- elaltatni, sem kisajátítani. Kossuth nemcsak a miénk, hanem az egyetemes magyarságé. Az átfogó jelentőségű Amerikai Magyar Szövetségen keresztül hivatalos helyeken kitartóan szorgalmaztuk tehát a bélyeg kiadatását és ebben a szorgalmazásban évekkel ezelőtt igen jó szolgálatokat tett Nt. Balogh E. István barátunk, aki akkor a Szövetség titkári teendőit látta el. Miért, miért nem, el kellett azonban telni 17 esztendőnek a gondolat felvetésétől, amíg a megvalósulás elkövetkezett. De eljött. Es nyugodt lélekkel írhatjuk le itt, hogy a bélyegkiadással kapcsolatos ünnepségnél jelentősebb történelmi eseménye Kossuth látogatása óta nem volt itteni magyarságunknak. Mi pedig az egyetemes jelentőség méltánylásán kívül boldognak érezhetjük magunkat, azért is,