Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-08-01 / 8. szám
24 TESTVÉRISÉG Három hizója volt az esperesnek — Gáspár, Menyhárt, Boldizsár volt azoknak a neve. Már jó zsírban voltak, amikor az esperest elővette a gyomorfájás, Karlsbadba kellett neki menni hat hetes kúrára. Imre káplánra bízta a hízókat. Alig ért Karlsbadba, ment utánna az Imre levele . . . baj van esperes ur a Boldizsárral, nem akar enni . . . jött a sürgönyválasz . . . hívjatok állatorvost . . . ment az express levél . . . állatorvos segíteni nem tud, Boldizsár fogy . . . doktor kényszervágást javasol . . . jött a válasz . . . öljétek le, szalonnát, zsírt, hurkát, kolbászt, sonkát, sajtot szokás szerint készíttessétek . . . Mire a kúra végén az esperes hazatért, a három káplán megette a Boldizsárnak minden elfogyasztható részét, nem maradt annak csak a zsirj a; ha a kúra még két hétig tart, azt is megették volna zsíros piritós formájában. Megtudta ezt a históriát az érsek is, mulatott rajta, ki is nevezte nyomban Imrét plébánosnak Jegenyésre, egy parányi, Isten háta megett való falucskába. Koldus volt az egész falu, bizony koldus volt a plébánosuk is. Ott a polenta járta, húst Imre csak akkor látott, amikor öleskor küldözgettük neki a szeretetcsomagokat. Jött azonban a bérmálás ideje . . . annak szertartását faluról- falura járván, maga az érsek szokta elvégezni. Imre is megkapta az értesítést, gyűjtse össze a bérmálandókat, az érsek ott lesz ekkor, meg ekkor. Úgy történt. Imre híveivel a templom előtt várta az érseket, szinehagyott, kopott foltos reverendában, rossz bakancs a lábán. Kiszáll az érsek a hintóból rászóll: — Hogy fogadhatsz te engem ilyen piszkos öltözetben? Feleli Imre: — Eminenciás uram, ez az ünneplő gúnyám, de azonkívül több nem lévén, egyúttal á viselő ruhám is; szegény az ekklézsia, Eminenciás uram, vízzel főz a pap. Eminenciádnak se tudok ebédre egyebet adni egy kis korpaciberénél, ahoz is csak málékenyeret. — Ne legyen az ebédre gondod, szertartás után megyek tovább . . . hanem nézd csak, engem, mikor most körúton vagyok, minden faluban harangzúgás fogadott ... te miért nem haran- goztattál ? — Annak, Eminenciás uram, száz oka van. Az első ok az, hogy nincs harangunk . . . — Elég! — vágott bele az érsek. — A többi kilencvenkilenc okra nem vagyok kiváncsi. Hanem a következő héten áthelyezte Imrét jobb ekklézsiába. DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF
