Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG

21

CSODA NEM VOLT, DE CSODÁLKOZÁS — IGEN

Ligonieri magyar iskolánkba, amely junius 30-án kezdődött, 28-an iratkoztak be (tavaly 24-en), 15 fiú és 13 leány, kimaradt egy fiú, a mieink közül a tanitók gyermekeivel együtt az iskolát látogatta 17 (9 fiú és 8 leány), összesen tehát 44-en, 23 fiú és 21 leány (tavaly 35-en). Életkoruk 5 és 13 év között van.

Iskolánk képe ép olyan szines, mint tavaly, sőt talán szin- sebb. Hét gyermekünk a legújabb emigrációhoz tartozik, ezek között még vannak, akik jóformán semmit sem tudnak angolul. A második háború utáni kivándorláshoz tartozik 12. Ezek között már akad, akinek igen nehezére esik a magyar szó. Az amerikai második 8, a harmadik nemzedék 10 taggal van képviselve. Ezek között már kevés, aki magyarul tud s azt sem sokat. Végül Otthonunk és iskolánk történetében először van három olyan amerikai gyermekünk, akik az X. nemzedékhez tartoznak, akiknek származás szerint magyarságunkhoz semmi közük sincs, de akik magyar ismeretség révén megszerették a fajtánkat. Ezek: Michael, Margaret és Esther Shepard, az ohioi Cincinnati-ból.

Gyermekeink születési helyüket tekintve öt országot képviselnek. Ezek: Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria, Németország és Amerika. Lakóhelyük szerint hat amerikai államból valók. Ezek az államok: Connecticut, Michigan, New Jersey, New York, Ohio, Pennsylvania és District of Columbia. A legtöbben vannak Pennsylvaniából s utána Ohioból.

Mivel az iskolát magyar nyelvűnek hirdettük meg, igy az angol nyelvet csak kisegítőnek használtuk. Csodát azonban nem tudtunk tenni. Négy hét alatt nem lehet egy nyelvet megtanítani, de arról jótállunk, hogy valamit minden gyermekünk tanult.

A gyermekek magaviseleté, különösen azoké, akik csak a négy hétre jöttek be, példás volt. Illesse hálás köszönet a szülőket, akik ilyen jó nevelést adtak gyermekeiknek.

Vendégeink az intézet rendjébe hamar beilleszkedtek. Megtanulták ágyukat megvetni és bevetni, szobájukat, ruháikat, dolgaikat rendben tartani; megtanultak teríteni, felszolgálni, az ebédlőt takarítani, mosogatni, törölgetni, az udvart és az épület környékét tisztán tartani. Megtanulták a rendes, meghatározott időben való kelést, fekvést és étkezést. A “munkával” senkit sem terheltünk túl. E mellett és a tanulás mellett bőven volt idejük szó