Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-06-01 / 6. szám
I DERŰS PERCEK ® SAAaAAAAAgAAAAAAAAAAAA'AAA-ÄT^ayAAAAAAAA^ HOGY VETTE EL SEMSEY BALÁZS DRASKÓCZY ZSUZSÁT A házasságok az égben köttetnek — tartja a magyar közmondás. Egy bizonysága annak itt következik. ★ ★ ★ Magánakvaló, otthonülő, társaságkerülő ember volt Draskóczy Zsigmond, mióta feleségét eltemette. Egyetlen lányát, Zsuzsát azóta a leghíresebb külföldi intézetekben neveltette, négy évi távoliét után csak pár hónapja tért haza Zsuzsa az otthoni hajlékba, ahol mint önállósághoz szokott européer, kezébe ragadta a kormánypálcát, rendelkezett, intézkedett, kommandirozott, vezette a gazdaságot kemény akarattal, a cselédség el is nevezte “káplár kisasszonyának, igy ismerte már az egész környék. Semsey Balázsé volt a szomszéd uradalom. Balázs szüleit korán elveszítette, azóta magános életet élt az ősi kúriában, gazdálkodott, sose jutott eszébe, hogy megházasodjék. Édes apjától hatalmas pipatóriumot örökölt, pipázott is reggeltől estig. Most is, ahogy ott ül a vicinális vonat egyetlen első osztályú fülkéjében, apja egyik legkedvesebb rövid szárú, ezüst kupaku, remekbe kiszívott tajtékpipájából eregeti a füstöt. Megáll a vonat az egyik bakterbáznál, női hang hallatszik: — Ide gyere Lebbencs, ne légy olyan ügyetlen . . . kapaszkodj még egy kicsit Lebbencs — hopp ... no végre fent vagy . . . Nyílik a kupé ajtaja, berobog azon egy gyönyörű, fekete puli kutya, barátságos farkcsóválással megáll Balázs előtt, lehetetlen volt meg nem simogatni. No te ugyan barátságos kis jószág vagy — vélte Balázs, vájjon milyen lesz a gazdád . . . Zsuzsa lépett be az ajtón, utánna a bakter hozta a táskáját. Nem látta a lányt Balázs már négy esztendeje, de nyomban megismerte a régi fruskát ebben a sudár, karcsú, gyönyörű hajadonban, amivé a fruska négy év alatt fejlődött. A teremtésit ! De szépen nekikerekedett. Zsuzsa tüszkölni kezdett a füstös levegőben . . . első dolga volt felhúzni az ablakot, elég hallhatóan mormolva maga elé: — Teremtőm, még itt is ez az átkozott füst, csak úgy, mint odahaza . . . gavallér ember már régen letette volna azt az" átkozott pipát . . .
