Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
24 TESTVÉRISÉG De ha nem fogan meg, gyönge rügye szárad, Pusztúlásba dönti magával a szárat, Oltó kése mostan vadrózsafát tört szét: Rebeka rügyével Pocahontas törzsét. Rolf anyja lekapcsol egy drága keresztet, Azt remegő kézzel veszi át a szemzet, Öleli, csókolja ott, ahol csak éri, Mint kertész az oltást, gyöngéden becézi. Egymásnak örvendő óra is csak perc lesz, Rébék Rebekának szép ünnepet rendez, Mihelyt a királyi tiszteleten túl ment, Hercegi személyét tisztelheti új fent. Addig lovagjai meghordozzák büszkén, Jó, hogy el nem ég a tömjén tüzes üszkén, De ő parazsával óvatosan bánik, Mert szíve tüze csak Rolf felé parázslik. Elmerül gyönyörrel dalversenybe, táncba, Legjobban a soha nem látott színházba, Műveiben annak szíve ügye tetszik, Ki Ávonban éppen ravatalon fekszik. Shakespeare, a nagy, mintegy senkitől sem tudva, Annak a kornak csak csepűrágó dudva, Hogy később kiássák és világgá hintsék, Mint a föld legnagyobb lángeszét és kincsét. Igaz, hogy csak fényes eszköze a bölcsnek, Rendjéből, rangjából kit bizony kilöknek, Ha megtudják róla, hogy színdarab író, Komédiában bűn s szenny fölötti bíró. “Tempest”-nek az első kiadását látva, Embernek azonnal szája maradt tátva, Első díszbetűjén cifra ákom-bákom, Nagyító üvegen: “The Lord Francis Bacon.” Shakespeare tehát játszott, szorgalmasan másolt, Más titka a bölcsnek érzelmi talány volt; Ismeretlen színész nem hatol oly mélyre, Hol lüktet az élet magasa és mélye.
