Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 13 “A MUNKÁHOZ VALÓ JOG” A Kongresszus legközelebbi ülésszakában és az 1958.-i általános választások folyamán, a munkához való jog törvénybeiktatása körül, heves viták fognak lefolyni. A kongresszus tagjai között ugyanis sokan úgy gondolkoznak, hogy a “munkához való jogot biztositani kell”, a legtöbb kollektív szerződés kikötésével szemben, amely szerint az alkalmazott köteles az illetékes szakszervezethez csatlakozni, hogy állását megtarthassa. A kérdés elbírálásához elsősorban meg kell állapitanunk, mi is az a “union shop”, amire a legtöbb kollektiv szerződés céloz. Vizsgáljuk meg például egy szövőgyár helyzetét, amelynek alkalmazottai ma még szervezetlenek. A Textile Workers Union kiküldi tehát oda egy szervezőjét, aki igyekszik az alkalmazottak többségének hozzájárulását elnyerni, hogy belépjenek a szakszervezetbe. Az Union ezután a National Labor Relations Board-ot felkéri, hogy hivatalos szavazást rendeljen el a gyárban. Tegyük fel, hogy ezen a szavazáson a munkások többsége a szakszervezethez való csatlakozás mellett nyilatkozik meg. Az alkalmazottak törvényes képviselője, a sakszervezet, kollektiv szerződést köt a vállalattal, amely szerződésben a “union shop” kikötés is szerepel, mely szerint minden UJ alkalmazott, egy havi próbaidő eltelte után, a szakszervezethez csatlakozni köteles, ha meg akarja állását tartani. A negyvennyolc államból 18-ban az ilyen kikötés a “Right to Work” törvénybe ütközik. Ezek túlnyomóan földmivelő államok, ahol a munkásmozgalom gyenge. A “RRight to Work” törvények védelmében, Gibson, a Chamber of Commerce képviselője, igy érvel: “Nincs bebizonyítva, hogy mi a fontosabb — az a jog, hogy ne legyünk kötelesek a szervezethez csatlakozni, vagy az a kötelesség, hogy odatartozzunk.” Szerinte gyakran megtörténik, hogy a szak- szervezet olyan politikai pártot támogat, amelyet a munkás ellenez. Miért fizessen ez a munkás tagdijat, ellenfelének támogatására? Gibson azt állítja, hogy más szabad országokban a szakszervezeti tagság nem kötelező. Ma már 17 millió tagot számlálnak a szak- szervezetek, mig 25 évvel ezelőtt csak három millió munkás tartozott oda. Ezt az óriási sikert a kötelező tagság nélkül is elérte a munkásság. Még azokban az államokban is, ahol “Right to Work” törvények vannak, a szervezett munkások száma szaporodást mutat fel. William Knowland szenátor, aki nemrég nyilvánította ki, hogy California kormányzói állására pályázik, ugyanezt az álláspontot
