Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-05-01 / 5. szám
6 TESTVÉRISÉG fülek számára kommunista hangzása van, az antithézis lényegéhez tartozik, hogy a thézisnek nemcsak ellentéte, hanem bizonyos dolgokban annak örököse eredménye is. Hazánk nem kommunista politikusai még mindig a kommunizmus előtt állanak. Mi azon már túl vagyunk. Apáink a feudalizmust győzték le, mi a kommunizmust és azt, először a világon.” Ezért örültünk a megtisztelő tapsnak, ami igazolta hitünket, reményünket, bizonyságot tett arról, hogy gondolkodnak az emberek. Az est fénypontja a kormányzó rövid beszéde volt. A fiatalos, atléta termetű államférfi, igazán politikushoz illő dallamos mély hangján igy üdvözölt minket: Kedves tanulók! Fiatalok, kik itt vagytok a széles világból és akiknek a kezében népek jövője van helyezve, . . . ahogy végig nézek itt rajtatok, azt hiszem a jövő biztos kezekben van . . . Köszöntelek benneteket és rajtatok keresztül szeretet hazátokat, kivánok nektek jó tanulást, békés életet. Vigyétek el hazátokba az amerikai nép vendégszeretetének és alkotásainak jóhirét; tegyetek bizonyságot arról, hogy az emberi tehetség megbecsülése, értékelése előhaladást, gazdagságot, békességet ad a nemzetnek. Köszö- nőm az előkészítő bizottságnak és a főiskolák szervezeteinek, hogy ezt a napot megrendezték. Úgy érzem, hogy ezt a napot “Barátság Napjának” nevezhetjük. A viszontlátásig, Isten áldjon meg! A kormányzó imádkozása és áldást kívánása után a frissen hullott hótakarón autóbuszokon visszaérkeztünk ki-ki az ő iskolájába. Elismeréssel gondolunk vissza a lansingi napra, mely szép volt és én tudom, hogy diáktársaim élvezték is, mert üres zsebüknek nem került egy penniébe sem. A templomot, kolostort, iskolát Éden s Pokol vitája hatja át. Vitázni meddő és fölösleges, ha tényleg érted Mestered szavát. Omár Khajjam: RUBÁYÁT Sziklay Andor fordítása
