Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-04-01 / 4. szám
14 TESTVÉRISÉG elfedik szemeink elől néha könnyen tovaszálló, néha vastag, terhes felhők, de fényük ereje tova űzi vagy áttöri és ragyogásuk betölti a világot. így van a házasélet felhőivel is. Messzekiáltó tragédia ha nem igy van. Igen, gyémánt a házasság, ha az ért karcolások folytán oldalfénnyel ragyog is. Gyémánt akkor is, ha a mélyén rejlő vakpetty miatt megtörik mélytüzű fénye. Akármilyen — kicsi vagy nagy, tökéletes vagy hibás, de ha gyémánt, gyémánt a neve. Szeretettel adják és féltve őrzik. Érték: legyen bár parádés avagy munkás gyémánt. Üveget vágnak vele. Egy mákszemnyi a gramafontü hegyén szólaltatja tökéletes mivoltában a rekordra vett dalszámokat, operaái’iákat. Fontos szerepet tölt be a modern technika terén is, úgy mint a szorgos feleség munkás kezén: rátekint az ujján csillogó jegygyűrűjére és könnyebbé lett a munkája. Egy édes szivdobbanástól az arca tündöklik, szemei ragyognak, mig körötte, mint fonográfon a dallemezek, édesen csengő kacagásban keringnek a gyermekei . . . Ilyen a boldog házasélet. Ilyen a chicagói bölcs biró házasélete is. Ezért igyekszik ilyenné tenni —- egy beszédes kép segítségével — a zátonyra jutott házasságokat is. Boldogitásra törekvő Ítéleteiben az ige világit: “Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy a paráznákat pedig és a házasság rontókat megítéli az Isten.” (Zsid. 13:4.) A TEMPLOM-TISZTÍTÓ Mint antik Isten nesztelen lia lépked, De nem keresve lugasok homályát, A főtérén, s az oszlopok során át A Hákszeneth-hez ért a csöpp kiséret, S élén a Mester. Megfeszítve vállát Emelt fővel ment, mint kit haj nem érhet, S csak nézte meg, hogy félve mint kitérnek, Akiknek lelkin érc-nyugalma átlát. — Arany! — Szövet! Rikácsoló kufárok Között lesújtva büntetett a korbács, Hogy jajjal iszkolt mint a rút parázna . . . S azóta, mintha álmaimban rázna Egy régi bűnt verssé-lehellő tolmács, En, ember, Krisztus ostorára várok. JOZSINCZI ÁDÁM 1956 Budapest.
