Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-04-01 / 4. szám
I SZÉPIRODALOM 1 IVÁNI ZOLTÁN: A TEJÚT Valahol messze távol, keletre fekvő tájon, hol gyermekidőm színes álma él, esténkint egy asszony jár tejár’. Áldja meg az Isten öt ezért, s mindenért. Kiséri hű kutyája, s fülét ha megcibálja, hűtlen fiával ekkor társalog, akihez már nem mehet gyalog. Vigasztalja Isten őt ezért, s mindenért. Kis kannája kezében. A két fia eszében. Ilyenkor szegény arról nem tehet, elhullat kis könnyet és tejet. Áldja meg az Isten őt ezért, s mindenért. És lassan, amint térül, a táj is besötétül. S hogy gonddal-bajjal eltipeg tova, ezüstcsikos lesz az ut pora. Áldja meg az Isten őt ezért, s mindenért. Nagy esti égmezőben, anyámat keresőben ha szemem csillagfénytől könnybe fut, ő megy ott, hol ragyog a tejút. Áldja meg az Isten öt ezért, s mindenért.
