Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-03-01 / 3. szám
24 TESTVÉRISÉG Kését villogtatja pökhendin a Sértés, Kiüti kezéből gyorsan a Megértés, De fölkapja újra s gyilkoló acéla Beszéli, hogy Sértés az Ördög hóhéra. Útközben rárikolt kedvese: a Botrány, — Hová szalaszt téged a Fekete kormány? — Irigység és Epe hívott lakomára, Ott készül az Álnok érdem-koronája. Jöjj velem, te drága, nélkülözhetetlen, Botránynak helye van sok úri teremben, Képmutatás fogja áttörni a frontot . . . Vitte és a Botrány hújjázva rikoltott. Sunyi ajtónálló: Káröröm fogadta, Ki vendégeit át Kérkedés-nek adta, Ennek fitogtató, harsogó hevében Tyúkszemére hágott titkon a Szemérem. Ez mindenütt ott van, mégse vitte sokra, Meghúzza magát a Bűnnel egy sarokba, Kinek a Kedvesség mézes dalát zöngé S leült a Szeretet és a Béke közzé. Akkor egy hívatlan, tolakodó Vendég Hátmögötti árnyat teregetve, ellép, Küszöbére ül le a pitar-aj tónak, Hogy haza vezessen valakit, ha szólnak. Csörömpöl a csontja és cseng a kaszája, Hogy letelepszik, de nem ügyelnek rája, Noha birodalmuk királya: a Lélek Feddi, hogy kelmédnek ide jönni vétek. Ily szívek forogtak előtte királynak, Bemutató estjén szép Pocahontásnak, Látni urak s dámák színeinek százát, Hogy a mesehírű Pocahontást lássák. Akkor hármat koppant az udvari mester, Harsány kiáltással, nyársat nyelő testtel, Tarka zsibongásnak fonalát elmetszi, Beszédje a csendet siketté mereszti.
