Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1957-02-01 / 2. szám

t/’ ŐRSÉGEN "\o

— BORSHY KEREKES GYÖRGY ROVATA —

SÍRKŐ helyett

Sötét szemét szemérmesen lehunyta Mellén kinyilt egy cseppnyi piros virág . . . Mosolygott még, mint otthon ha aludna,

Térdét mutatta a ballonkabát.

A nagy csaták kis hőse úgy feküdt ott, (körötte a szétszórt zsiroskenyér)

Ahogy imént járta a barrikádot,

Hiába hullt golyó és hullt a vér . . .

Sötét szemét szemérmesen lehunyta,

Mellén kinyilt egy csepp piros virág,

Mellette gőzölgött a szennycsatorna,

De győzelemről dalolt a világ.

Budapest, 1956 október 31.

Tamás Ervin

MENEKÜLTEK ÜGYE

A vörös terror elől menekülők száma elérte a kétszáz ezret. Ezeknek legnagyobb része Ausztriába ment, kisebb, de tekintélyes számuk pedig Jugoszláviába surrant. A nyugati államok kezdeti lelkesedése hunyóban van és az Egyesült Államok is megszigoritotta a bevándorlást, s e sorok Írásakor a helyzet az, hogy csupán rokonok számára lehet jelenleg jótállást (affidavit) küldeni a rendes bevándorlási hivatalon keresztül. Mi lesz a többi tízezrek sorsa: az a menekültek nagy kérdőjele? Még nagyobb kérdőjel aztán az, hogy mi lesz az időközben Ausztriából különböző nyugati államokba szétszórt tanuló ifjúsággal, akik állítólag elveszítették a U. S. A.-ba való bevándorlási lehetőségüket? Pár héttel ezelőtt még cikkeket olvashattunk arról, hogy úgy a U. S., mint Canada kormánya foglalkozott a számukra felállítandó egyetem kérdésével. Ez az ügy azonban ugylátszik hirtelen lekerült a napirendről. Nem tudjuk miért? A különböző college-ok és egyetemek által felajánlott ösztöndíjak ugyanis nem oldják meg ezt a felszabadulandó Magyarország számára életbevágó kérdést. De a szétszóratás nem előnyös pl. az Egyesült Államok szempontjából sem, amelynek igy a menekültek egy nagyon értékes része elvesztésével kell számolnia, akkor amikor itt például jól képzett vagy kép-