Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 15 volt, amikor Texasban a szabadságharc első menekültjeit fogadhatta. — Iskoláit annakidején a New Jersey Woodbridgen végezte, ahová vissza- vissza látogat, mert ma is azt tartja otthonának s talán most karácsonykor is ott volt abban a magyar templomban, ahová feledhetetlen gyermekkori emlékei fűzik. íme egy példa arra, hogy a “vér nem válik vizzé”. Lapunknak angol nyelvű részében pedig másod-harmad nemzedékbeli testvéreink számára legközelebb közölni fogjuk azt a hirlapi cikket, amit a legel tér jedettebb texasi újság irt nem rég az “Only Hungarian Cowboy”-ról. FELADOTT REMÉNYSÉG December elején közölték a lapok, hogy Van Waithayakon thailandi herceg, akit az Egyesült Nemzetek bíztak meg azzal, hogy személyes vizsgálat alapján győződjék meg s tegyen jelentést a magyar helyzetről: azt kénytelen bejelenteni, hogy megbízatása tökéletes csőddel végződött. Három hónap óta kísérletezett ugyanis a Magyarországra való bejutással, amikor végül is egy Horváth Imre nevű vörös-bérenc, aki ma még a külügyminiszter névre hallgat, egyszer s mindenkorra visszautasította a tárgyalás lehetőségét is. Ennek viszont egyelőre az lett a következménye, hogy a United Nations viszont nem igen hajlandó igazolni az u. n. magyar küldötteket, akik New Yorkban lopják a napot s költik a nyomorúságba züllesztett magyar nép pénzét. Van Waithayakon hercegnek tehát fel kellett adni a reménységet arra, hogy a vörös hordának Magyarországból való kivonulásásról tárgyalhasson akár Budapesten, akár Moszkvában. Ezt megértjük. Azt azonban egyszerű magyar ésszel nem igen tudjuk megérteni, hogy a nagytekintélyű Egyesült Nemzetek mi a csodának rendezik — bocsánat az erős és illetlen kifejezésért! — az ilyen tárgyalási kutyakomédiákat, mikor már az utolsó magyar suhanc is tudja, hogy azzal a minden politikai erkölcsöt nélkülöző társasággal nincs mit kezdeni a zöld asztalnál. A nemes herceg tehát feladhatja a reménységet, sőt feladhatja a U. N. is. Van azonban a világon tiz millió olyan lélek, akik nem adják fel a reménységet arra, hogy a megszálló hordáknak ki kell takarodniuk. Ezek mi magyarok vagyunk. Itt Amerikában és szerte a szabad világban. DARÁNYI LAJOS, AZ UJ PÜSPÖK A kommunista uralom alatt önállóságát elvesztett s a tiszántúliba olvaszott magyarországi tiszáninneni egyházkerület újabban visszanyerte régi önkormányzatát s tisztségeire választást irt ki. A püspöki tisztségre az összes beérkezett szavazatokat Darányi Lajos sárospataki lelkész kapta meg. A régi szokástól eltérőleg azonban székhelye nem Miskolc lesz, hanem Sárospatak. Ennek oka nyilvánvalólag az, hogy a Dr. Enyedi Andor volt miskolci püspök nyugdíjba kényszerítése után lelkészi helyét betöltötték s igy ott nem volt üresedésben parókia. Az uj püspök beiktatása azonban november hónapban Miskolcon volt, az ott tartott egyházkerületi gyűlésen. Ugyanakkor iktatták be egyházkerületi főgondnoki tisztségébe Dr. Dienes István ügyvédet, aki elébb a borsodi egyházmegye gondnoka volt. Reméljük, hogy az egyházkerület visszaállítását követni fogja a sárospataki ősi kollégiumnak régi jogaiba és teljes állományba való visszahelyezése is. Ha ugyan ilyet remélni lehet a vörös garázdálkodás korszakában.
