Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
SZÉPIRODALOM RÁDIÓ MELLETT . . . Jobbágy Károly verse, felolvasta a magyarországi Szabad Kossuth Rádióban 1956 november elsején Rólunk beszélnek minden nyelven, sikong az éter és csodál, Dávid harcol Góliát ellen. Népmilliók aggódva nézik, hányán indulnak halni még? S küldi a nép izzó hitét Fiatalok, még alig éltek S füttyöngő golyók hangja közt Támadnak neki a pribéknek. Nem akartunk hiresek lenni, Ilyen áron meg semmikép . . . Hisz bánatunk már végtelen, De nekünk mindig az jutott, Hogy a világ minket csodáljon és fiaink kapják a golyót. Mig ágyú szól, gyors lövés pattan, A falról Petőfi figyel . . . Ahogy járkálok egymagámban, Úgy járkált ő is átkozódva. Európa újra csendes, Ó csak minket húz a sors karóba, Csak minket öl, 100 év után is ugyanaz, aki hajdan ölt. Hogy hányán hullunk, sohse számit. Mások csodálják bátorságunk, Mi meg naponta meghalunk, Dsida, golyó veri át hátunk . . . De megmutatjuk a világnak, Hogy amikor mindenki lapul, Csak a rádiók kiabálnak, Mint akinek már mindenképpen, Minden mindegy, Hát életet adunk szabadságért cserében És ha a sors minket úgy büntet, Mert hogy tűrtünk tiz éven át, Felmutatjuk véres fejünket, Tudjuk, hogy mindent megbocsát.
