Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
18 TESTVÉRISÉG Az 1957 évi ligonieri nyári magyar iskola záróünnepélye julius 27-én volt és erre az alkalomra a szülők és érdeklődök szép számának az élén megjelent az iskola legfőbb pátronusának: az Amerikai Magyar Református Egyesületnek az elnöke: Ft. Borshy Kerekes György és Eszenyi László számvevő Washingtonból. Ft. Borshy Kerekes György elnök záróbeszédében nagy elismeréssel emlékezett meg a végzett munka eredményéről, miről az iskola gyermekei a nagy nyilvánosság előtt számoltak be komoly tudással és nótázó, sőt táncoló vidámsággal. A záróünnepély résztvevői azzal az érzéssel távoztak el, hogy a ligonieri nyári magyar iskola Nt. Daróczy Sándor és felesége igazgató házaspár, Nt. Varga Lajos és Dr. Szakáts István és felesége felügyelő házaspár oktatói és nevelői munkáján keresztül ezévben is maradandót alkotott azokban a gyermekekben, akik részesei lehettek. Végezetül még hadd Írjak a mi nagy reménységünkről: a ligonieri magyar református középiskolai internátus ügyéről. Azzal a lélekkel gondolunk erre, mint egykor iskola-alapitó eleink, azok, kik Sárospataknak s a többi hires kollégiumnak alapjait vetették meg Isten dicsőségére és magyarságunk megtartására! A szászvárosi Református Kun-Kollégium egykori diákjaként magam is aggódó örvendezéssel gondolok egy ilyen intézményre és épen ezért hallottam Igazgatónk jelentéséből és Elnökünk zárószavaiból is arról, hogy ez a mi reménységünk a megvalósulás stádiumába került! Adja Isten, hogy Amerika s általában az óhazától elszakított magyarság felkészülten fogadja majd az örömhírt s elküldje ifjúságát a tervezett intézet falai közé abban a reményben, “hogy ebből az iskolából valamikor fajtánknak egy Mózese, Józsefe, Nehémiása vagy Dánielé kerül ki . . .”, amint ezt Nt. Daróczy Sándor mondotta nyári magyar iskolánk záró ünnepélyén. Szakáts István a A Biblia nem klenódium, nem családi ékszer, nem olyasvalami, mint a címer, vagy a nemeslevél, aminek már semmi hasznát nem vesszük, hanem darab kenyér, amely nélkül napokig sem lehetünk el. ★ ★ ★ Ha egy szóba akarnám foglalni az anyaszentegyház misszióját, ezt mondanám: jöjj! Ha egy szóval akarnám kifejezni Jézus pásztori müvét, ez a szó lenne: jöjj! Ha Istentől kérném ezer és ezer prédikációm foganatját és gyümölcsét, azt kérném, hogy mindenikből külön s az egészből együtt ez a szó csendüljön át a korszakon, a magyar lelkeken: jöjj! (Ravasz László gondolataiból)
