Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1957-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG

13

a leghétköznapibb munkákban; teheneket fej, jószágokat etet, ültet, kapál, gyomlál kora reggeltől késő estig s közben jóltartja családját; gyermekeit gondozza, neveli ... s az első érett epreken kezdve a szilva s az almák beéréséig főzi a különféle gyümölcs lekvárokat, befőtteket, gyümölcs-sajtokat, izeket és almakocsonyákat. így éri el hetvenhatodik évét, csontjait hasogató reumával. Üldögélve tölti a napokat . . . szaggató fájásai sóhajt fakasztanak ajakán, mig egy-egy csendes fohászban enyhülést talál. S ezek a sóhaj os fohászok Isten elé szállnak és alázattal szolgálják az élet Urát. Mig egy napon észre veszi az Ur, hogy a Grandma Moses sóhajos fohászai rohamosan szaporodnak. Már egy egész sereg jár tábort körötte szüntelen szolgálatban . . . Ekkor a Lélek időről-időre rálehel egypár fohászra s a fohászok mint megannyi áldás szállnak alá Grandma Moses életére s ettől kezdve Grandma Moses ajakéról naprólnapra kevesebb sóhaj röppen el. De annál több hálaadás. Mert csontjaiban enyhébbek lesznek a szaggatások és lassan-lassan megszűnik a fájás. Arcát kedves mosoly szinezi; szemeiben öröm tükrözik, amint elmélázva üldögél és imádkozik ... De mert a tétlenséget nem szerette, nem tudott megbarátkozni a semmitevéssel. Szeretett volna dolgozgatni, de a munkára már gyenge volt.

Az Urnák Lelke gyönyörködött a hálaadásokban . . . Kedvvel szemlélte alázatos hűségűket. Örült, hogy alig van közöttük egy-egy sóhaj és hogy azokat sem a fájdalom röpítette Hozzá, hanem a lélek vágya: Meghálálni láthatóan is a gyógyulást. Isten rálehelt ezekre a sóhajokra is és teljesült a vágy.

Grandma Moses életének alkony csodái előtt bámulattal és tisztelettel áll nemcsak Amerika és Europa népe, de a festőművészet elismert nagyjai is. Grandma Moses festményeiben hálaadásait szemlélhetjük.

Csodálatos bübájjal másolja Teremtőjének müveit: az évszakok színes változatait. S a Teremtő is kedvét lelheti müveinek másolataiban, mert még napjainkban is, kilencvenöt éves korában, vidám szívvel festeget Grandma Moses.

Ihletett lélekkel festi egyik tájképet a másik után. Megörökíti a mübarátok számára a körötte elterülő vidéket tavaszi, nyári, őszi és téli szépségében, úgy, ahogyan az Alkotó elébe tárja.

Tudom, nem Grandma Moses az egyetlen a művész-világban, akinek ilyen termékeny élet-alkonya van. De eddig ő az egyedüli, aki hetvenhat éves korában, nehéz fizikai munkában eltöltött évtizedek után, kezdett festegetni és festményeivel együtt országhirüvé lett. Sőt tengereken túl is népszerűek élethü táj-