Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
10 TESTVÉRISÉG A KÖLTŐ HALÁLA (TARNÓCY EMLÉKÉRE) Felleél a Hold, leskel, robog, Terített asztalán borok, Felhő lovagjára kiált: Keresd fel lantom hű fiát! Ki tudja merre, hol maradt? Várja nektár, Múzsa falat. És a felhő lovag leszáll, Szeme, szája hangja eláll, Ajtón virág, gyász a falon, Hold dalnoka ravatalon. Hírrel vissza hogy föllebeg, Szeméből hull a permeteg, Nyomán zengnek szirén dalok: Bűvös “Éneklő Hajnalok”. Sírás futja át a mezőt: Gyorsan! csillag temetkezőt! Sír a Hold, szürcsöli borát: Hozzátok fel a cimborát! Lantját díszítse dús babér, Míg hajnal kórussal fölér. Hű cimborám, Isten hozott! Nektárba fojtjuk a zokot, Bú serleged össze töröm, Új poharat tölt az Öröm, Abban üdv italod pezseg, Így kapsz tőlem örök becset, Csalódás itt soha nem ér, És nem hervad el a babér, Száz hajnali tündér lányod Mindennap ád szerenádot. Mit elpenget ekkor a lant, Megirígylik hangját alant, Hol vak a szem, a fül siket,
