Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1957-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG

5

internálótáborok. Gyermekek, diákok, munkások, parasztok, értelmiségiek ezreit naponta verik nyomorékká a szovjet fegyverek árnyékában meghúzódó terrorista és szadista rendőrszervezetek elvetemült tagjai. Egy hősies kis nép fegyvertelenül, összeszoritott fogakkal, az egyedül lehetséges passzív ellenállással vívja rettenetes harcát az embertelenséggel, a brutalitással, a vörös terrorral szemben. A magyar nép félelembe merevedett világnak mutatta meg, hogy vannak még eszmények, s vannak emberek, akik ezekért meg tudnak halni. Ez a mi igazságunk és jövőnk záloga, ígérete:

“Ma percemberkék dáridója tart,

De építésre készen a kövünk,

Nagyot végezni mégis mi jövünk,

Nagyot és szépet és emberit, s magyart.”

(Ady)

Nem az ismeret vált meg, hanem az Isten; de csak az az Isten válthat meg, akit én megismertem.

★ ★ ★

Mi most magyarok, a szomorúságnak napjait éljük. Jaj nekünk, ha a világszerinti megbántás pusztulást szerző utján járunk! Nekünk áldanunk kell ezt a próbát. Nem ügyvédekre, nem kifogásokra van szükségünk, hanem Istenre. Ma úgy járjon minden magyar, mint aki a múlt vétkeiért, a jövő váltságáért szenved. Bűnbánó nemzetek, megújuló nemzetek; martyr nemzetek, győzelmes nemzetek.

(Ravasz László gondolataiból)