Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG SZABÓ LÁSZLÓ POCAHONTAS INDIÁN REGE NYOLC ÉNEKBEN (Folytatás) “Zúna, édes, ne nyúlj késhez, Rágalom bár eget érje, Ne feledd, hogy fent a bosszú, S ez Manitó ünnepélye.” Wakhbéh dobja perg ropogva, Útját szegi vad vitának, Lelkes hangját dalra kapják Az isteni lenge szárnyak: “Jártam réten, tagon, bércen, Megcsudáltam Minnehahát, De szépsége föl nem érte Hollófürtű Tonawandát.” Zúg a kar: “Itt párja nincsen, Őt kéri a Szellem-isten!” Ossió áll, Zúna elfut, Tonawanda szeme zápor, Megfagy a vér a pogányban, Fönn remeg a csillagtábor. Ossió bús megadással Csónakát felkoszorúzza, Valami nagy vonagló kín Csillagához visszahúzza. Délceg ifjak tüzet szítnak, Fölcsendűl a halott-ének, Körbe forgó hadi tánccal Adóznak a drága szépnek. Bakói a fej, tombol a láb, Lobog a láng, rozsé pattog, Libeg a toll, íj meghimbál, Kurjongnak a síri hangok.
