Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 19 CSENDES CSODÁK Haranginé Juhász Antónia novellás könyve “Csendes Csodák” a cime és most jelent meg a pittsburghi Expert Printing Co. nyomdájában, 112-oldalas tartalommal, nagyon szép kiállításban és . . . Szentmihályiné Szabó Mária magyarországi nagynevű Írónő előszavával, aki — többek között — a következőket Írja Haranginéról: . . Legelőször is az Országos Ifjúsági Irodalmi pályázat nyertese gyanánt találkoztam Juhász Antónia nevével. Megdobbant a szivem, mint mindig, ha fiatal magyar tehetség lép elő Isten titokzatos műhelyéből. Hátha ő az, akire várunk, aki szavakba szedi — a magyarságán túl is — az emberiség problémáit . . . Sárospataki otthonában láttam először, ahol valamikor olyan áhitatos lelkesedéssel kerestem Lorántffy Zsuzsanna áldott életének nyomait. Akkor hallottam nevét először igy: Haranginé Juhász Antónia. Már akkor megéreztem, hogy ez a fiatalasszony sugallatoknak engedelmeskedik. Csiszolt agyán átszűri a mindennapi élet eseményeit. Mire szavakba foglalja azokat, valósággal költeménnyé válik minden szava. Aztán látszólag elváltak utaink. A fiatal pár átrepült az Uj Világba, de amikor az itthon aggódó édesanyáknak egy-egylevél, novella érkezett, harmadiknak mellékeltek egyet — nekünk is. így tudtuk, hogy évről-évre egyre izmosodó, egyre formásabbá váló, egyre mélyebb és mélyebb Írások jelzik a fiatalasszony útját. Ezért figyel fel az olvasó Haranginé Juhász Antónia kisebb és nagyobb novelláira, gyermektörténeteire, mert bennük mindenkor egy-egy komoly, egyetemes keresztyén tiszta eszmét, igazságot fedezhet fel . . . Innen a vajúdó magyar életből kiáltom oda a világ minden részében szétszórt magyarságnak: fogadjátok szeretettel, amit Isten egy fiatalasszony komoly, felsőbb igazságokért égő szivéből izén számotokra színes tollán keresztül . . .” Meggyőződésem, hogy Szentmihályiné “bemutatója” pontosan egyezik Haranginé Juhász Antónia irói egyéniségével. Es könyvének cime is ... a “Csendes Csodák”, azokat a szent órákat képviseli, amikor az embert, a gyermeket, Isten teremtményeit szerető szív — talán éppen az esti harangszó után — csendes magányba vonul, hogy találkozzék azokkal a csodákkal, amiket a Mindenható küld hozzf. ilyen merengéseiben és amilyenekről Haranginé ir ebben a lronyvben és irt már sokszor olyan helyeken, ahol az emberekben az embert keresik. És most, hogy legújabb müvét lapozgatom, úgy érzem, hogy üzennem kell valamit róla. Vagy talán . . . nem is kell üzennem róla egyebet, mint azt, hogy megjelent Haranginénak egy müve számunkra, a mi számunkra magyarok ... és szinte lehetetlennek gondo
