Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 13 ifjúság számára is. Gondoljunk csak a különleges katonai beosztásokra és a kereskedelmi életben való jelentőségére! Nem egyszer hallottam már olyan érvelést is, hogy a befogadó uj hazánkkal szembeni kötelességünk ősi, népi sajátosságaink lehető sürgős levetközése. Ez az érv a sok gyenge között is a leggyöngébb. Amerika nagyságának egyik fontos talpkövét épen népességének sokféleségében kell keresnünk. — Akárcsak a nyelvének a gazdagságát, nemzeti erejét is első sorban ez a sokféle összetevő adja. Épen a magyarság amerikai szereplése is bizonysága annak, hogy milyen értéket jelent a bevándorlás Amerika számára, de tegyük hozzá sürgősen, hogy a valódi értéket épen az ősi gyökerekkel rendelkező népelemek jelentik. A saját népiség megtagadása hűtlenség, melyet épen mi magyarok Ítélünk el legjobban, de ami nem is az a szege- letkő, amelyre egy olyan nagy birodalmat, mint az Amerikai Egyesült Államokat fel lehetne építeni. Elég egy pillantás az amerikai magazinok, lapok és folyóiratok hasábjaira, hogy a népi öntudat egészen ragyogó példáival találkozzunk. Ha valaki olvasta a Reader’s Digest cikksorozatát s különböző nemzetiségekről: Franciák, Görögök, Zsidók stb. közöttünk cim alatt, akkor máris észrevehette, hogy egy-egy nemzetiséghez való tartozás Amerikában egyenesen nemesi levelet jelent a szó igazi értelmében egy olyan országban, melynek minden polgára — egy csekély töredékétől eltekintve s itt első sorban az Indiánokra gondolok — épen olyan jövevény, mint amilyenek mi magyarok is vagyunk. Legjobb tudomásom szerint arra még nem került sor, hogy rólunk magyarokról cikkeztek volna ilyen módon a Reader’s Digest hasábjain, de hiszem, hogy rövidesen erre is sor kerül s akkor valóban sokan olvashatják népünk, fajtánk értékes hozzájárulását ahhoz, hogy itt ez a nagy és hatalmas birodalom megépüljön. Nincs okunk hát a röstelkedésre származásunk, magyarságunk miatt s csak az a fontos, hogy mindig szót emeljünk népünk érdekében olyankor, amidőn a tudatlanság, vagy rossz akarat bennünk magyarokban egy olyan másod-, harmad-rendű nép képviselőit óhajtja látni, akiknek egyetlen hivatása az volt és az ma is, hogy operette-témák szereplőit szolgáltassa, hogy szórakoztassa a “nagyok”-at és cigányoktól kölcsönkért muzsikaszó mellett sírva vigadjon és pazarolja apái kincseit, a drága gyöngyöket a disznók eleibe szórva Tiltakoznunk kell ez ellen a beállítás ellen, mert egy ilyen felületes elbírálás valóban alkalmas arra, hogy leértékeljen a népek ranglistáján s ha itt Amerikában lépten-nyomon Gipsy-cellar-okban kell keresnie a felületességre hajló és nem egyszer rosszindulatú idegennek azt,
