Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-01 / 10. szám

ŐRSÉGEN '\5

— BORSHY KEREKES GYÖRGY ROVATA —

EGY MONDATBAN - Reményi József emlékének

Valahogy valahonnan szikrát fogott, amitől szikkadt fája lángra lobbant és égett, égett, mint valami roppant kráternek izzó tölteléke, holott

csak egyszerű tönk volt, de robbant, mert testében ezredév vágya szunnyadt, hogy egyszer ö világítson e korhadt sötét világnak s adjon roszra jobbat,

meleget, kik azt fagyba-fájva várták . . . s amint a láng perzselő tűzre éledt, teste parázslón hamvadó hasábját

mind, mind akik álmélkodym csudálták

döbbenten nagy igazságra eszméltek:

szikra, láng, parázs és hamvak . . . magyar élet.

REMÉNYI JÓZSEF 1893-1956

Épen válaszolni akartunk arra a levelére, amelyben a “Corvina” cimü, olasz nyelvű magyar folyóiratban megjelent “II Cardinale Péter Pázmány” cim alatt közölt tanulmányának külön lenyomatát küldötte meg, midőn halálának hire döbbentett meg. A fáradhatatlan és ragyogóan szellemes előadót, stílusosan, előadás közben ölte meg túlhajszolt szive.

A levél válaszolatlan maradt, mint ahogyan megiratlanul marad mindörökre az a sok tanulmány, cikk, vers s talán regény is, amiknek gondolataival tele volt a “mi” Reményink állandóan tervelő agya.

A “mi” szót a nagyobb hangsúly kedvéért tettük idézőjelbe, mert hiszen ő egészen a miénk volt, magyaroké s különösen amerikai magyaroké, akik réges-régen vártunk már olyan kultur-diplomatára, amilyen ő volt s akinek feltűnése és működése a legosztatlanabb öröme volt itteni irodalmi életünknek.