Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

II

AMERIKAI MAGYARSÁG AZ IGE MÉRLEGÉN*

Nem társadalomtudományi tanulmány ez a könyv, sem egyházi szociográfia, amelyről itt Írni akarok. Nagy Lajos mckees- porti magyar református esperes-lelkész alkalmi igehirdetéseit gyűjtötte össze és adta ki “Áron vett alkalmak” cim alatt. És nem is annyira ő helyezi igehirdetéseiben az Ige mérlegére az amerikai magyar reformátusságot, hanem e prédikációk olvasója — ha történetesen amerikai magyar refromátus — az igehirdetések nyomán lélekben önmagát kell az Ige mérlegére helyeznie.

Hadd Írjak ezekről a prédikációkról ne úgy mint szolgatárs, hanem beleképzelve magam Ige-hallgató, Ige-olvasó gyülekezeti tag helyébe. Mint ilyen nagy lelki épüléssel olvastam őket. Elsősorban, mert mindegyik Isten Igéjét magyarázta nekem. Teológusok elemezhetnék e prédikációk exegézisét; bizonyára lennének, akik vitába szállanának egyik vagy másik magyarázattal, mások megegyeznének vele. Mint Ige-hallgató, Ige-olvasó gyülekezeti tag, én azt éreztem, hogy egy hivő lelki- pásztor a mai amerikai magyar gyülekezetnek, magyar nyelven meg akarja magyarázni Isten kijelenetett akaratát. És úgy éreztem, hogy megértettem, amit Nagy Lajos magyarázni akart nekem. Megértettem őt és jobban értem Isten akaratát, mint ennekelőtte.

És ez azért van igy, mert e prédikációk Krisztushoz vezetnek. Teológusok azt mondanák, hogy krisztocentrikus prédikációk. A gyülekezeti tagnak elég annyi, hogy például érzi: igazság és nem kegyes szólam csupán az, amikor Nagy Lajos azt hirdeti, hogy Jézus “egy korty italért az élet vizét adta” (P- 17).

A prédikációk nyelve egyszerű, ami azonban nem zárja ki, hogy újra meg újra költőivé ne váljék, különösen ott, ahol magyar népéről, s a hazai “szent” földről beszél. És a nyelv egyszerűsége azt sem zárja ki, hogy maradandó igazságokat fejezzen ki vele. Akár az egyes ember hitéről van szó (“Isten . . . Krisztust ajánlja fel lelkünk táplálékának; mindenkinek annyit ad belőle, amennyire éhezik a lelke . . .”, p. 23), akár szociális problémát érint (“Isten annyit adott, hogy mindenkinek elég volt; ma sem küld kevesebbet, csak az egyik ember több ómerrel szed össze magának, mint szabad volna”, p. 22), akár ui hazát találó magyar reformátusok gyakorlati kérdéseiről