Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-10-01 / 10. szám

10

TESTVÉRISÉG

olyan nemzeti kincsünk van, amelynek elveszejtése egyenesen bűn, mert a nyelvünkben kapott isteni tálentumokkal nekünk úgy kell gazdálkodnunk, hogy egykor nyugodtan állhassunk meg a legfőbb Biró előtt!

Nyelvünk gazdagsága és szépsége a magyar irodalom és költészet nagyszerű volta egyenesen parancsolólag irja elő számunkra nyelvünk megtartását, mert senkinek sincs joga ahhoz, hogy gyermekeit, tanítványait, a rábízott nyájat ilyen kincsektől megrabolja.

Ezek után nyilvánvaló, hogy érzelmi alapon egyenesen az Ige útmutatása szerint ragaszkodnunk kell a nyelvünkhöz. Nem tagadhatjuk meg családunkat, nem a népet, nem az Óhazát, melyből kiszakadtunk, mert hitvány ember az, aki bármilyen előnyökért, hangsúlyozom: vélt előnyökért szakit a múltjával és árulója lesz az ősi tűzhelynek.

(Folytatjuk)

STEVENSON TÁVIRATA

AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉGHEZ

“Az aradi mártírok évfordulóján ezúton csatlakozom Amerika gyászoló magyarjaihoz. Ezzel újból leszögezni kívánom Magyar- ország függetlenségébe vetett meggyőződésemet és népének jogai valamint szabadsága iránti elkötelezettségemet. Nem lehet valódi béke a földkerekségen mindaddig, amig emberek milliói seny- vednek a rabnemzetek határain belül, a szovjet elnyomatás árnyékában. E gyászünnep alkalmából újból fogadalmat kell tennünk, hogy mindent el fogunk követni Magyarország és a többi leigázott nemzet felszabadításáért. Mert csakis akkor tudják majd újból gyakorolni emberi és politikai jogaikat, mint a demokratikus társadalom szabad, önkormányzatra hivatott részei.

Adlai E. Stevenson”