Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 27 SZABÓ LÁSZLÓ UJ ÉS ÚJSZERŰ VERSESKÖNYVE Érdekes formába öltöztetett bölcselkedő dalokat adott ki Szabó László, az amerikai magyar költő-pap. A FitzGerald-íéle szabad átköltésből ismert Rubáiyát-nak, Omár Kháyyám 11. századbeli perzsa költő misztikus müvének külalakját adta a szerző ezeknek a verseknek, legalábbis nagyjából. Omár verseinek képlete a-a-b-a, mig Szabó a-a-b-b képletet alkalmaz; fontosabb, hogy Szabó versei szellemben és mondanivalókban afféle ellen- Rubáiyátot alkotnak; ehhez képest szinte stilszerü, hogy — nyilvánvaló tévedésből — a csinos kis kötet címlapjának rajzán számos asszír és babiloni motívum látható perzsa helyett. Szabó “Omár korsója mellett” cimü, két részből, összesen 199 ruháiból, vagy quatrain-ből (négysoros versből) álló munkáját versesköteteiből régóta ismert s ma is csorbítatlan szépségű magyar nyelvezet, jó ritmus és sok mély gondolat jellemzi. Gyakran erős, néha szinte szitkozódó szavak mögött a költőnek a szépért és igazért való rajongása, a magyar ember nemzetféltése és a pap erkölcsisége világok Műfajilag tanitókölteményt irt, de prédikációt is, ami nem csupán kettős pályája tükrében természetes, hanem azért is, mert a jó prédikáció mindig tanitóköltemény és a jó pap mindig tanító is egyszemélyben. A munka egészét tekintve jelentéktelen az, hogy néhány kifejezése és rime erőszakolt s egykét interpretációja téves. (Az utóbbiak közé tartozik egy általában Lincoln-nak tulajdonított mondás, amely eredetiben igy szól: “God must have loved the common people; He made so many of them” — s amelyet Szabó László, Lincoln-ról szólva, igy értelmez: “Nagy leikéből ki-kicsapott a mersz — Igaz volt s az igazság nyelve nyers: — ‘Kell az Égnek buta fej, tök-kobak — Azért teremt belőle oly sokat.’ ”) A lényeg azokban a sziklaszilárd elvekben rejlik, amelyeket, igaz pátosszal és megkapó szavakkal kifejezve, Szabó következetesen képvisel és hangoztat: “Ne a honból, hanem érette élj!” “Késő! — ebben van minden kárhozat.” “Élj egyszerűn s gondolkozz magasan.” Ezekből számos epigram s mégtöbb sírfelirat lenne faragható Magyar-Amerikában, mint a költő a sorok között s nemritkán a sorokban is sugalja. A kötet átfogó alapgondolata talán ebben az előbbieknél eredetibb tételben található: “Ki értelmét s lelkét csúfolja meg, Üdvöt remél, de kárhozatba megy.” A költő rezignált, de erőteljes és sebzettségében is egyensúlyt lelni képes belső világa pedig érzésem szerint ezekben a sorokban tükröződik legélesebben: “Nem bánt, ha tán magamra maradok, Istennel mindig többségben vagyok.” Érdemes megszerezni a kötetet. Olyan érdekes, újszerű, elgondolkodtató munka, aminő ritkán merül fel újvilági végváraink táján. Sziklay Andor
