Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 21 Kurátor: így történt. — Felment a padlásra . . . Tiszteletes ur tudja, hogy nem volt szeg, meg deszka, meg mész az uj templomhoz a háború alatt ... A ruszki lezuhant. — Mire odaértünk, már el is vitték a “pofozkodó pópát”. Miklós: Borzasztó! . . . Kurátor: Tiszteletes ur ismerte az öreg tiszteletes urat, hiszen káplán volt Zádoron. Tudja, milyen áldott jó ember volt. Bemenne Pütnokra ... A tányérsapkásoknál őrzik a járásbiró- ságon . . . Hátha akad egy emberséges tiszt a parancsnokságon . . . Tegye meg tiszteletes ur! Nagyon ránk kötötte az öreg tiszteletes asszony ... — Putnok harminc kilométer, gyalog . . . Indulhatna is a tiszteletes ur . . . (Miklós megremegett. Pütnokra menni gyalog . . . Harminc kilométer . . . Csak tótul tudna legalább .... Kár, pedig a Felvidékről szökött Patakra diákkorában.) Miklós: (Magában beszél): Ezek biznak bennem . . . Várjatok! Megmentem. — Az életem árán is visszahozom néktek . . . Éjtszaka van még. Néma csend ül a tájon. Miklós ott kapaszkodik a szárazvölgyi utón. Erdők mentén, kertek szélén halad. Sehol nem igazolták . . . Dél is elmúlt, mire beért Pütnokra. Milyen kihaltak az utcák! Lucskos, sáros, szomorú minden, mint az élet . . . Pedig vásár lenne ... Az üzletek feltörve . . . Rozoga orosz kocsik állnak az utcán. Amott egy kiégett tank. A járásbíróság épülete körül egyre több az orosz. Miklóson nyugtalanság vesz erőt. Hirtelen Keszire viszi a képzelete. — Talán meg is született már a gyermek . . . Milyen szép élni! ... De vajon idehozták-e a zádori papot? . . . Hátha nem is él már az öreg Kálmán bácsi . . . Mit számit itt egy pap! •— Még visszafordulhatok! Nem . . . nem lehet! Hátha segíthetek . . . Csak Te légy velem, Istenem . . . Orosz katona: Zasztavaj! Miklós (magyarázkodik): Magyarszki pópa. Kommendant... Orosz katona: Várj! (Miklós vár. Nem furcsálja, hogy órája is váratják. Aztán az emeletre kiséri egy őr. Nem látja már, csak érzi, hogy megnyitnak egy ajót. A parancsnok valamit kérdez tőle. Nem érti. Tolmács jön elő . . . Olyan gépiesen történik itt minden . . . Rossz arcú ember a tolmács.) Tolmács: (Nyersen. Rossz kiejtéssel): Mit akarsz? . . . Miklós: Az öreg papért jöttem. Tolmács: Mit? . . . Miklós: Zádorról idehozták tegnap. Tolmács: Igazán? . . .
