Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 9 befolyásolt, annyi szivet megmozditott és ami olyan nagy különbséget idézett elő a világban? A felelet rá ez: A mi Urunk, a Jézus Krisztus! A Nyugat népe évszázadok óta a Kálvárián, a kereszt mellett gyülekezett össze és e szentek-szentében több ember jött közelebb az Istenhez, mint bárhol! A Kelet népe még mindig a csodák bölcsőjénél tart és hitük a megsemmisülés felé sodorja őket. A keresztyénség viszont, minden akadályt és a megsemmisülés hitét legyőzve, Isten és az örökélet felé tart! A keresztyén ember megbizonyosodott a felől, hogy ő nincs egyedül! Valaki vele van és ez a VALAKI az Isten, akire támaszkodhat, aki mindenben olyan forrás, amely kiapadhatatlan! Shakleton beszéli el, hogy amikor két társával 36 napig gyalogolt a jégmezőkön, mindig azt érezte, hogy nem hárman, hanem négyen vannak. — Worsley később meg is jegyezte, hogy neki is az volt az érzése, hogy még egy személy volt velük. És Crean is hasonlóképen nyilatkozott. — “Áldott az Ur!” — mondja a zsoltáriró — “Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabaditásunk Istene!” (Zsolt. 68:20.) A keresztyén ember bátran, hősiesen vivja meg a harcát és néz szembe az ellenséggel, mert tudja, hogy nincs egyedül, vele van a Krisztus és ők ketten mindent megtehetnek! És ez jellemző volt azokra az emberekre, akik üres tarisznyával, de Istenben vetett hittel jöttek ide. Akik hamarabb építettek házat Istennek, mint maguknak! ★ ★ ★ Renan Ernő mondja, hogy az emberiség keresi az ideált, de nem az elvont dolgokban, hanem a személyben! Emerson elég ostobául mondta, hogy “minden stóikus egy stóikus volt, de hol van a keresztyénségben a keresztyén?” Amivel talán azt akarta mondani és kérdezni, hogy hol látszik meg a keresztyén ember életében az Isten? A János evangéliuma I. részének a 18. versében ezt olvassuk: “Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, ez adott felőle hirt.” De ha a János Első Levele 4. részének a 12. versére fordítunk, ott azt olvassuk, hogy “Istent soha senki nem látta; ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad és az ő szeretete tökéletes mibennünk.” Ez azt jelenti, hogy a valóságban nekünk az a feladatunk, hogy Istent a mások számára ki kell jelentenünk! Magában véve a Hold egy sötét, kopár, halott és hideg labda. De megkaphatja a Nap-
