Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

7

sünkben eljutottunk odáig, hogy magyar református férfiak is mernek és tudnak mások előtt hangosan imádkozni. E sorok Írójára soha semmi mélyebb hatást nem tett, boldogabb nem volt életében, mint mikor a Református Egyesület ligonieri konvencióján önként maguktól állottak fel a Lénárth Andrások, Szűcs Bálintok, Szarka Józsefek — odaátról jöttek és itt születettek — s vezették a konvencó tagjait keresetlen, de annál inkább szívből fakadó könyörgéssel Isten elé! Áldott legyen az Ur, hogy immár mi is kezünkbe merjük venni a “hárfákat és aranypoharakat, amik jó illatokkal vannak tele, amik a szentek imádságai.” Ezért érdemes volt az Ur igáját jóval több mint három évtizeden át viselni.

HELYREIGAZÍTÁS

Az Egyesület új vezértestűletének megalakulásáról a Testvériségben előzőleg közölt első tudósításunkba hiba csúszott be, amennyiben azt közöltük, hogy a trentoni első kerület vezér- testületi póttagja Dr. Kosa András lett. A hitelesített jegyzőkönyvből azonban megállapítható, hogy úgy Dr. Kosa András, mint Dr. Vincze Károlynénak a póttagságról a közgyűlésen történt lemondása következtében a pót-tagság Varga Istvánt, roeblingi osztályunk tagját illeti, amint azt a gyülésvezető elnök a konvención ki is hirdette.

SZERKESZTŐ