Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

3

EGYESÜLETÜNK KONVENCIÓJA

A “Reformátusok Lapjá”-ban irta:

Dr. Tóth Sándor

Amikor az utas, hosszú és fáradságos útja végén, hegytetőre ér fel, az a jutalma, hogy onnan felülről messzebbre láthat. Hasonlóképpen vagyunk az idővel is: aki sokáig élt ugyanabban a környezetben, jobban megismeri annak részleteit, megérti történéseit, átlát azoknak indokain és következményein. A különbség talán akkor ütközik ki legjobban, mikor a távoli terek áttekintésére teleszkópot használunk, ami megnagyitja és közelebb hozza a messzeséget — mig az idő már letűnt szakaszainak áttekintésénél mintha megforditanók távcsövünket: állandóan kisebbnek látszik minden esemény és annak mindegyik szereplője. Keresztyén embernek egyenesen kötelessége is az, hogy mindent “az örökkévalóság szemszögéből” vizsgáljon; csak igy kerülheti el az emberi szemmérték oly állandóan fenyegető megtévedéseit.

E sorok Írója immár negyvennégy esztendő óta figyeli belülről Egyesületünk életét és kormányzását. Tagjai között senki sincsen, aki több konvención vett volna részt, vagy hosszabb időt töltött volna vezértestületében. Kormányzásában való tényleges részvétele régen megszűnt; megfigyelő szerepe azonban e lap szerkesztésével együtt járó kötelessége maradt. Ez az Egyesület a mi egyházaink alkotása és erkölcsileg azoknak a tulajdona és birtoka. Az egyházaink közvéleményét képviselő lapok e kötelezettség alól ezért nem térhetnek ki.

Volt idő, amikor hibásan Ítélt üzleti szempontok miatt el akarták választani Egyesületünket ettől a szoros egyházi kapcsolattól: sürgették, hogy hagyjuk ki nevéből a terjeszkedését korlátozó “magyar” és “református” szavakat, sőt esetleg egészen uj nevet válasszunk neki. Kemény vitába került ennek a megakadályozása; egészen odáig kellett elmennünk ebben a küzdelemben, hogy felajánlottuk az ellentábornak:' ám menjen, aki ezt akarja, mi azonban megmaradunk az eredeti név és szabadalomlevél mellett. Őszinte személyes öröm és nem csekély elégtétel volt számunkra e mostani konvenciónak az a nagy lelkesedéssel elfogadott határozata, hogy nevében a “magyar” és “református” szavakat föltétlenül meg akarja tartani. Ez évi hirdetésünk is öntudatosan hivatkozik arra a tényre, hogy hatvan esztendő után is azok vagyunk, aminek indultunk és amit nevünk jelez. Rajtunk kivül álló események és tények különös