Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-08-01 / 8. szám

10

TESTVÉRISÉG

külpolitikai konstellációknak töi’ténelmi számlájára is Írandók. E hősi harcok eredményezték, hogy magyarországi református egyházunk végül is a törvény védelme alá helyeztetett. — II. József hires türelmi rendelete a római katolikusokkal egyenlő egyházpolitikai jogokat adott. Egyházi önkormányzatunkat biztosította, megengedte, hogy ahol 100 vagy több család képes egyházat fenntartani: templomot, iskolát építhessen, papot, tanítót tarthasson s ezáltal lehetőség adódott egyházunk demokratikus és nemzeti jellegének a kialakítására. A későbbi 1790 és 91-iki pozsonyi országgyűlésen hozott 26-ik törvénycikk adja meg a magyarországi református egyházunk ujabbkori szabadságának és fejlődésének az alapját, egyházunk törvényt hozó zsinatának az egybehivási jogát. A budai zsinat által alkotott egyházi törvények alapjául szolgáltak az egyházkerületek, egyházmegyék és egyházközségek adminisztratív megszervezésének. A megalapított presbitériumok a lelkész vezetésével intézték az egyház és felekezeti iskoláink ügyeit. A hívek buzgó adakozása, főuraink bőkezű adományai, lehetővé tették főiskolák alapítását, létesítését, a tudomány, a művészet otthonait, ahol kiváló lelki- pásztorok, tanárok, tanítók nevelésére és ezzel egyidejűleg egyházunk tekintélyének és fejlődésének lehetősége adatott meg. Az 1844 évi törvények jelentős alkotások is sokban hozzájárultak atyáink helyzetének javításához. A teljes vallásegyenlőséget és viszonosságot azonban csak az 1848 évi XX. törvényeik hozta meg. Ennek lényege az általános lelkiismereti szabadság, a hit- felekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság, az uralkodó vallás eltörlése. A fenti törvény elvitathatatlan alapja lett a magyar vallásszabadságnak.

E nagy küzdelmek során szeretnék szólani az 1860-iki debreceni gyűlésről és nagy horderejű határozmányairól, a sárospataki és debreceni főiskolákról, egyházi életünket átfogó és a Krisztusi értelemben vett kristálytiszta demokrácián felépült egyházi alkotmányunkról, alkotásainkról, a megindult egyháztársadalmi és szervezési munkálatokról, mint drága örökségről, de ez sajnos messze túlhaladná a rendelkezésemre álló idő kereteit, így csak érintem a jogfejlődésünk szempontjából, az 1868 évi 53., az 1878 évi 50., az 1879 évi 15. és végül az 1895 évi 53. törvényeket, amelyek szentesíti a teljes vallásszabadságot. Ősi örökség mindez, kötelező testamentum. A Magyarországon ma is érvényben lévő törvénykönyvünk rendelkezik az egyházalkotmányról, kormányzati hatóságainkról, egyházi szükségletek mikénti fedezéséről, alapokról, egyházi adóról, lelkész választásról, oktatásról, nyugdíjalapról, fegyelmi ügyekről, adminisztrációról, az egyházközségek mikénti gondozásáról, az egyház társadalom-