Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 49 A Bethlen Otthon igazgatója és felesége tanítják a vallásos énekeket, népdalokat, intézik a nap programmját, Harangi László pittsburghi lelkipásztor, volt sárospataki tanár tanítja a történelmet, földrajzot, felesége a magyar irás-olvasást, játékokat és kézimunkát, Csighy Marietta diakonissza testvér a vallást és magyar rajzot. Derű és kacagás is van bőven a nyári iskolában a gyermekek mondásai és viselt dolgai felett: A beiratkozás napján, amikor a szülők az ország minden részéből (az idén kilenc különböző államból), behozták gyermekeiket, a beiratás után kimentek széjjel nézni a városba. Az egyik kis New Yorkból érkezett legényke amikor észrevette, hogy édesapja nincs körülötte, gondolkodóba esett és igy szólt az igazgató feleségének: “Hé, Miss, ha egy alacsony embert látsz itt a ház körül járkálni, az az én apám és biztosan engem keres. Mondd meg neki, hogy elég lesz ebből két hét!” Másnap, amikor az ének és játék órának vége volt, amit a kis magyar nagyon élvezett, a kis Géza ismét odalép a tisz- teles nénihez és igy szólt: Mondjátok meg édesapámnak, hogy most már maradok három hétig! A másik gyermek: — Karácsony jelentőségét és az ezzel kapcsolatos éneket tanulják a gyermekek diktálás után. Az egyik kis legény (aki az egyik Független Egyház tagja) jelentkezik, hogy ő már eltudja énekelni a tanult éneket. El is kezdi (de mert a diktálást félre értette) a karácsonyi éneket igy énekli: Az Istennek szent angyala Mennyekből, hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, “BÉKYNEK” e képpen szóla: Ligonier s vele együtt egy kis magyar élet belevarázsoló- dott minden gyermek szivébe, kik itt vannak a nyári iskolában. Hátha egyszer egy ilyen emlék fog nagy szerepet játszani valamelyik gyermekünk életében? Vagy hátha egyszer egy Bethlen Otthonban tanított gyermek fog nagy szerepet játszani az Amerikai Magyar Reformátusság életében?! Élet . . . lüktető magyar élet . . . hit és fajmentő munka a Bethlen Otthonban! Ahol élet van, ott nincs megállás. Amelyik eszme már nem hódit, amelyik intézmény nem fejlődik, olyan, mint a leszakított virág: akármilyen díszes vázában illatozzék, meg vannak számlálva a napjai . . . Hála legyen az Istennek, hogy nekünk az Amerikai Magyar Református Egyesületben és a Bethlen Otthonban nemcsak díszes
