Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-01 / 7. szám
40 TESTVÉRISÉG ségét soha sem fogja elborítani bármi mély feledés, nem fogja joggal megtépni a leggonoszabb irigység sem és nem fogja kitépni az emberek szivéből soha semmiféle idő, bármennyire megemészt is minden dolgokat.” Az sem véletlen, hogy a genfi reformációi hatalmas emlékművön a református vallást befogadott hat nemzetet ábrázoló hősi alak között a magyar nemzetet a Bocskay István szobra képviseli Mély hitű református keresztyén volt, emberséges ember s igy igazán magyar. Ma is sokat tanulhatunk tőle. BUCSUZÁS* Boldogtalan vagyok, Mert kínjaim nagyok, Béborult ifjúságom; A szokatlan dolgot És a nehéz jármot Már megszokni nem tudom; Régi időm elmúlt Most másképen fordult, Szomorú az én sorsom. őszi harmat után Végre mikor aztán Fuj dogál a hideg szél, Nem sok idő múlván Sárgul hulldogálván Fáról a gyönge levél; Zöld erdő harmatját, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. (1554-1594) Balassa Bálint * Angol fordítása a szerző életrajzával a “Fraternity'’ részben található.
