Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-07-01 / 7. szám
3 (i TESTVÉRISÉG lása után, amikor a hozott törvények szentesítésére került a sor, a rendek kívánságával merőben ellenkező rendelkezést tett. Az országgyülésileg hozott huszonegy törvénycikkhez önhatalmúlag egy huszonkettediket toldott, amelyben kijelenti, hogy ő “elődeinek, úgy a római császároknak, mint a magyar királyoknak példáját követve, a szentséges római katholikus hitet vallja egész őszinteséggel s azt, mint más országaiban, úgy kivált ezen Magyarországban, uralkodó vallásnak kívánja látni, minden eretnekségtől megtisztítani s uralkodói tiszténél fogva védelmezni.” “Ennélfogva jóvá hagyja és megerősíti mindazokat a törvényeket, melyek szent István korától fogva a római katholikus hit érdekében bármikor kiadattak és jövőre a vallásügyek tárgyalását, mint a melyek a többi fontos közügyek elintézését csak késleltetik, büntetés terhe alatt letiltja az országgyűlés asztaláról.” Ez a hírhedt törvénycikk, amit csak a horvátok fogadtak örömmel, a protestántizmus halálos ítéletét foglalta magában. Nem csoda, ha az elkeseredés forrpontra jutott s a nemzet csak vezérre várt, aki alatt alkotmányos és vallási szabadságát megvédelmezze. A várt vezér kismarjai Bocskay István lett. Bocskay István Erdély egyik leggazdagabb főura volt, széles látókörű s hadvezéri képességgel is rendelkező, buzgó református ember. Családjában hagyományos volt a Habsburg pártiság. Ifjú korában Miksa király udvarában töltött néhány évet. Miksa halála után visszatért Erdélybe s különösen unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem mellett töltött be fontos szerepet. Meggyőződése volt, hogy a törököt csak Habsburg vezetés alatt lehet kiverni s igy mellette volt annak, hogy Erdély Rudolf fősége alá kerüljön. Unokaöccsével is amiatt szakított, mert ez nem tudta, vagy nem akarta megtartani a Rudolffal kötött egyezséget. Mikor Erdélyben a török párt kerekedett felül, Bocskay Prágába ment a Rudolf udvarába, ahol aztán közvetlen közelről volt alkalma meggyőződni a nrágai udvar magyar s különösen protestáns ellenességéről s arról, hogy Rudolfnak a török kiveréséhez semmi ereje sincs. Csalódottan tért vissza Bihar megyei birtokára, azzal az elhatározással, hogy politikával többet nem foglalkozik. A körülmények máskép alakultak. Az erdélyi menekültek, akiket Rudolf generálisa, Básta tett földönfutókká, a törökhöz fordultak s azt az Ígéretet nyerték, ha alkalmas vezért találnak, támogatást kapnak. A bujdosók egyhangúlag Bocskay személyében állapodtak meg, akire haragudtak ugyan, míg Habsburg- párti volt, de most annál inkább unszolták, hogy ügyüket karolja fel. Bocskay, mert nem akart királya ellen fegyvert fogni, sokáig habozott, mig a kérésnek engedett. Elhatározásában a
