Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 25 Ujjong a vér a pogányban: “Ossió — zúg — fel a hegyre! Téged hí el az égi kegy Engesztelő üzenetre!” Ossió a bércre hág fel, Kezét égnek emelíti, Fényes köddel, est arannyal A nagy Lény lelke köríti. Szó viharzik: “Fénylakomba, Bús haragom ki megváltsa, Szálljon a lyány, a legszebbik, Vízesésen csolnakázva!” Lent a völgyben hűs szél röppen, Híre kél a légi szónak, Bús parancsa szívre csapva Cseng a csendben Ossiónak: “Elő lantok! dalra dalnok! Áll parancsom, ki se szegje! Döntse el a zengő hangszer, Ki berkünknek a legszebbje?” Askhoda jő, mint legelső, Lelke bent a fuvolában, Üstökös-láng, ahogy zengi, Hol tüzesen, hol meg lágyan: “Nincs a rengő tón merengő Hattyúnak oly karcsú teste, Mint Ossió magzatának, Ki őt mennyből ide leste.” Népmoraj zeng s visszadallja: “Szép vagy, szép vagy Tonawanda.” Mazukhtha a tavat ússza Magasröptű lelke szárnyán, Felzokog a virágének Est-igéző trombitáján: “Nincs az alvó tóra hajló Liliomnak annyi bája, Mint amennyi kecset hordoz Ossió szép, csuda lyánya.” Népdal szájról-szájra adja: “Tóvirág vagy Tonawanda.”
