Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 7 VALLÁSSZABADSÁG A KÁRPÁTALJÁN Most, amikor még egyházi vezetők részéről is hallani olykor szerencsenmosdató megállapításokat az uj kollektiv bolsevista vezetés “megenyhült magatartásáról” vallási téren, nem lesz érdektelen olvasnunk egy a Kárpátaljáról nem régiben ide menekült kálvinista atyánkfiának alábbi leirását az ott uralkodó állapotokról: “Mikor 1945-ben a Kárpátalját hivatalosan is az Orosz Tanácsköztársaságokba kebelezték be, kis országrészünket Kárpá- tukrajnának nevezték el. Bár ezen a területen nagyobb földbirtok nem igen akadt, az újonnan kinevezett szovjet hivatalnokok a legnagyobb ütemben hajtották végre a földreformot, mely szerint a negyven holdon felüli birtokokat kiosztották a földnélkülieknek, a feles kezelésben lévő földek pedig átmentek a megmunkáló tulajdonába a tulajdonos kártalanítása nélkül. A mi kis egyházunknak volt 28 hold földje, amit lelkészünk mindig feles kezelésbe adott legszegényebb egyháztagjainknak. Ilyen helyzetben következett be a szovjet átállítás ideje. A föld a feleseké lett, s noha a vetőmagot még a papunk adta, a termésből a hivek minden jóakaratuk ellenére sem tudtak neki juttatni, mert aratáskor a vörös cséplőellenőrök utolsó szemig ellenőrizték a gabonát s olyan magas kvótákat szabtak ki, hogy a maradékon az uj tulajdonosok is csaknem éhkoppon maradtak. Mindez nem zavarta a szovjet biztosokat abban, hogy a régi kataszteri könyvben még az egyház nevén szereplő föld után az előirt termény beszolgáltatást követeljék a paptól, aki természetesen erre képtelen volt. Hiába akarták segíteni a hívei, a szovjet ellenőrök nemcsak a megfélemlítés eszközeit használták, hanem olyan alaposan kifosztották beszolgáltatás ürügye alatt a népet, hogy azoknak maguknak is csak úgy került kenyér az asztalukra, hogy számosán Oroszországba mentek ki dolgozni a bányákba odahagyva régi vagy épen kapott földjeiket. Ez volt azután az egyik indok a kolchozositásra. Szerencsétlen papunk hiába szaladgált hivatalból hivatalba igyekezvén megmagyarázni, hogy a rá kivetett harminchat mázsa különböző termény beszolgáltatására képtelen, hiszen földjét mások művelték s azok annak már busásan eleget is tettek. — Makacsul azzal fenyegették, hogy ha “szabotál”, deportáltatják kényszermunkára valahová Szibériába. Hogy ezt a borzasztó sorsot elkerülje részint a nép adott össze neki apránként a
