Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6. szám

TESTVÉRISÉG

5

egy kis imaházra valót. Már együtt is van a fundamentum tégla, a tetőre való pala és a tanyák körül kivágott fákból a tetőhöz való faanyag. De hiányzik még a falakhoz 20 ezer tégla. Az árviz és földrengés miatt azonban téglát nem kaphatunk. Ellenben Amerikából, az IK K A utján, most küldhető tégla. Ezer darab tizennyolc dollár és ötven cent. A Lélek indításából megkérlek: segítsetek meg bennünket ezer tégla küldésével. Közel száz éve itt élő, lelkileg elhagyatott pusztai nép, ötven kis tanyai iskolás gyermek kéri segitségteket. Veletek együtt tudnánk most megépíteni a ‘MAGYAR TESTVÉRISÉG’ pusztai templomát.”

Testvérek! Halljátok meg a kérő szót. Az adományt küldjétek Kossuth Házunkba, az én címemre. Eddig a következők adtak: Vancouver, B. C., (Canada) Ref. Egyház, Rev. Metzger utján $37.00, Nt. Molnár Jenőné, a lackawannai lelkész felesége, temetésén, virágmegváltásból $52.00-t küldött be Szigethy Béla lelkész ur. A konvención többen ígérték, hogy segítségül jönnek. Várjuk azokat, akik a “Magyar Testvériség” pusztai templomát legalább ezer téglával megépíteni segítenek.

“ELNÖK UR KERESZTFIA ELMEGYEN MEGKÖSZÖNNI...”

Egyesületünknek egyik legáldóbb munkaága a testvérsegités. Istenem! mily sok vigasztalást, reménységet, erőt nyújtottunk a testvérszeretet kézelfogható bizonyságai által. Megható, kedves leveleket kapunk. Ezekből közlök itt egyet.

Abaujszántóról kaptunk levelet. Egy ifjú asszony első gyermekét várta. Gyermek kelengyét kért. Központi irodánk hivatalnok női szive könyörületességre indult. Sok szép ruhadarabot szedtek össze és elküldötték. A gyermek megszületett. A boldog édesanya levelet irt:

“Kedves Nagytisztelendő Ur! Ne tessék haragudni, hogy soraimmal zavarom, de meglátogatott az itteni lelkész és megmutattam neki azt a sok szép holmit, amit tecettek küldeni. Erre fel ő azt mondja: és ti miért nem őt hívtátok meg keresztapának, ez őt illeti. Azonnal be is irta az Elnök urat. Ne tessék érte megharagudni. És most itt küldjük drága gyermekünk arcképét, az Elnök ur keresztfiát. Elmegyen megköszönni azt a drága ajándékot, amit kapott, mert bizony én nem bírok rá venni ilyen holmit, meg itt nincs is. Még egyszer nagyon kérem az Elnök urat, ne tessék haragudni, hogy egy magyar- országi kisfiú keresztapja tecik lenni. A jó Isten áldja és őrizze minden lépését. Őszinte tisztelettel . . .”

Dehogy haragszom, sőt megtiszteltetésnek veszem. Azóta már másik csomagot is küldtek érző szivü hivatalnoknőink.