Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 13 Szabó László POCAHONTAS INDIÁN REGE NYOLC ÉNEKBEN Szabó László A szerző életrajza A két országban hírnevet szerzett költőnek, aki e könyv megjelenésekor költői és lelkészi pályájának arany jubileumához érkezett, az alábbiakban adjuk rövid életrajzát: Szabó László 1880 szeptember 28-án földművelő szülőktől a Borsod megyei Sajókeresztúrban született. Szülei Szabó Márton és Senyei Zsu- zsánna voltak. Az elemi iskola hat osztályának jeles eredményű elvégzése után néhai Kun Bertalan püspök ajánlatára a hires sárospataki főiskola tanulója lett, ahol tizenkét esztendő végeztével lelkészi oklevelet nyert. Édesanyjától örökölt dalos természete és költői hajlama hamar bontakozni kezdett. A falusi téli estéken olvasgatni szokott Biblia és verses krónikák s azok között főként Arany János Toldija hatottak rá már gyermekkorában. Az első gimnazista korában kezébe került Petőfi nyomán kezdett verselgetni és dalolni. A versek révén osztálya poétája, a dalokon keresztül pedig a nagyhírű diák kórus tenoristája lett. Első pályanyertes balladája az akadémia “Ifjúsági Közlöny”-ében jelent meg. Az akkor még jog- és theologiai akadémia “Irodalmi Kör”-e hamarosan elnökévé választotta. 1905-ben a Reformáció ünnepére irt alkalmi ódájával szintén pályadijat nyert s mint kitűnő szavaló ö maga adta azt elő. Innen számítja költői működését, aminek igy most van ötvenedik esztendeje. De nemcsak mint ifjú költő, szavaló és énekes, hanem mint egyházi szónok is elsője volt kortársainak. A különben szigorú kritikus, országos hirü szónok: Novak Lajos, az akadémia tanára “futtatások” alkalTnával nem egyszer nyilvánította szónoklatát mintaszerűnek. Az évzáró vizsgán négy akadémiai pályadijat nyert. Ezeknek a hatása alatt hívta meg amerikai szolgálatra néhai Kuthy Zoltán new yorki esperes 1905-ben, amit a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének a new brunswicki, N. J., lelkészi állásra való kinevezése követett 1907 őszén. Három évet töltött New Brunswickon, majd 1910-tői a konvent utazó lelkésze volt 1918-igr, tevékeny részt véve az akkor dúló belső egyház- politikai és közéleti harcokban, mint a “Heti Szemle” és az “Amerikai Magyar Népszava” első világháború alatti és utáni cikkírója és költője. “Anyám levele” című verse annyira meghatotta egyik bankár olvasóját, hogy az egy $250.00-os csekket küldött a később már Franklin-ban, N. J., szűkös viszonyok közt lelkészkedö költőnek. Mosolyogva szokta emlegetni, hogy ennél többet egy versért csak Coolidge-né kapott, de ő az elnök felesége volt. 1931 -ben a sárospataki kollégium 400 éves jubileumi óda pályázatát megnyerve a kollégium meghívására “hazament” s ódáját saját maga szavalta el. Innen hívta meg székfoglalóra a nagykőrösi Arany János Társaság, mely “Csaba királyfi” cimü hun eposzát adta ki. A székfoglaló alkalmával Dr. Mitrovics Gyula, debreceni egyetemi tanár, aki a gyűlésen a hun eposzokról és Szabó László lírai költészetéről értekezett, meghívta Debrecenbe, ahol az egyetemi tanárok és újságírók előtt kellett bemutatnia másik hun épo- szát “A hun király”-t is, mint Arany János “Buda halálának” folytatását. Hasábokat írtak akkor a lapok erről az irodalmi eseményről azzal, hogy a három hun eposzt “bátran egybe lehetne kötni”. Ennek a nagy sikernek a következtében volt aztán komolyan szó arról is, hogy Szabót a Magyar Tudományos Akadémia másod titkárának hívják meg Budapestre. Ez a terv azonban, mint annyi más hasonló, a bekövetkezett zavaros helyzet következtében nem valósulhatott meg. A sárospataki főiskola viszont a kollégium tiszteletbeli lelkészének való választásával olyan kitüntetésben részesítette, amit sem előtte sem utána még senki nem kapott. Franklinból több parókián való rövid időzés után Szabót Windber-be, Pa., választották meg, ahol jelenleg is pásztorkodik. Eposzai előtt és után számos lírai kötete jelent meg. Müvei sorrendben a következők:
