Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
6 TESTVÉRISÉG helyiségen rést tör, szédítő magasságból kötélen leereszkedik, lóra pattan és Lengyelországba menekül. így az apa. Az apa halála után a fiú bevonul az ellenséges környezetbe. Szilaj vére még hajtja, hogy ellenségeket szerezzen. Hiszen egyik életrajziró mondja róla: “Mindent örökölt sűrű, lobbanó nehéz vérében, a család és a fajta minden démonát. Ahol megjelent, vihar támadt; feleségét szintén harccal szerzi meg,.. ” Házassága tragikus lépés! Elveszi unoka- hugát, Dobó Krisztinát és hogy ellenállásra ne találjon, megrohanja katonáival Sárospatak várát és eleve elfoglalja felesége örökségét. Sógora, Dobó Ferenc, a fegyveres erőszak és a rokonok közötti házasság miatt feljelenti Bálintot Bécsben. Nehéz helyzetéből kiutat keresve, azt hiszi, hogy a katholikus egyház pártfogásába veszi és áttér a protestáns vallásról. Esztergom ítélete azonban: a házasság érvénytelen, a született fia pedig törvénytelen! A király később amnesztiát adott Bálintnak, igy a perek megszűntek. Másik nagy tragédiája: saját családjának álnoksága, kíméletlen anyagi kapzsisága. Gyámja: Balassa András unokatestvére rátette kezét az árvák vagyonára és arról kezét nem is vette le. Szerencsétlen házassága felbomlott, vagyonából kiforgatva, Bécsben kegyvesztett, fia törvénytelen, perek sora nyakában! Épen elég baj egy emberre! Most azonban egy olyan esetet kívánok elmondani, amely bemutatja a sok bajjal küzdő Balassa Bálint nemes érzelmét, igaz- ságszeretetét, a főnemes viselkedését az elesett, védtelennel szemben. Korunk nagy szólama: a demokrácia! Rengeteg ellensége van a régi “jobbágynyúzó” világnak. Balassa Bálint bebizonyítja, hogy Marx- tanainak ismerete nélkül is ember volt az emberhez és a jobbágyot nemcsak “nyúzták”, de érte szembeszálltak a felsőbb hatalmakkal is. Főként az érdekes az ő esetében, hogy egy jobbágyért, annak emberséges bánásban való részesítéséért pontosan a humanista melanchtoni műveltségére büszke német polgári várossal száll szembe ez a magyar úr! 1587-ben történt: a besztercebányai prefektus, rézlopás miatt kikéri Balassa Bálinttól három jobbágyát. Bálint egy jobbágyot ki is ad, de a másik kettőt visszatartja. Már a bécsi kamara sürgeti a jobbágyok kiadását, de Bálint ily választ ad Ernő főhercegnek: “Fenséged parancsát, hogy Garay Mihály jobbágyot adjam ki, alázatosan vettem, amit ugyan készségesen teljesitenék, ha a besztercebányai kamarai prefektus igazságtalansága nem volna előttem túlságosan is ismeretes. Én neki 11 hónappal ezelőtt egy jobbágyot... kiszolgáltattam, nem gondolva, hogy bármi igazságtalanságot és méltánytalanságot is elkövetek a szegény paraszttal szemben. De a dolog máskép történt, mint gondoltam,... nem sikerült a bűnt rábizonyítani. De azért korántsem bocsátották el az ártatlan embert... a mai napig kemény tömlőében megbilincselve tartják,... sokszor a hóhérok kínzásának vetik alá. Mintha bizony igazságos lenne, más tanúság, más érv híján kínzással kicsikarni az igazságot! Hiszen nyilvánvaló, hogy a legártatlanabb embert is köny- nyü önmaga vádolásának vallására kínzással rákényszeríteni! Ygl urnák nem akartam átadni... jobbágyomat, sőt megbántam és szégyellem, amit korábban tettem,... Ezért kérem Fölségedet,.. engem nem arra kényszeríteni, amire sem az ország törvénye, sem az inscriptio kötése (melynek folytán a várat — Liptóujvár — birom) nem kényszerit. Én pedig, minthogy Ygl urnák is megirtam, most Fölségeddel is közlöm, hogy hajlandó vagyok az ország alkotmánya értelmében, Hibbe városában igazságot szolgáltatni Ygl urnák,... abba is belemegyek, hogy a megyeszékében, nyilvánosság előtt, hol igazságot tesznek a főispán és a nemesek színe előtt, az ügyet megvitassuk. .. Hogy pedig mennyire igazságos dolog, hogy egy jobbágyot... akire a bűnösséget semmi módon rábizonyítani nem tudta (Ygl)... sokáig tömlöcbe tartani, a hóhérnak kínzásra átadni, vagyis egy keresztény ember jobbnak lássa az ártatlant üldözni... Fölségedre bízom, hogy megítélje.” Micsoda élő és nem ál-humanizmus beszél itt a költőből! Jogászi érvelés, alkotmányra való hivatkozás, pártatlan bíróság, a szegény ember védelme! Lázadás a kínzás, erőszakos vallatás ellen! Vájjon a mi XX. századunk nem pirul-e el? íme előttünk áll az egész ember, aki zilált élete közepette is megtalálja önmagában a magyar úr igazi jellemét, keresztényi lelkiismeretét. Egyik kiváló élettörténésze mondja: “ ... ha összevetjük mindazt, amit a magyar élet írásos múltja első nagy költőnkről megőrzött, nem csekély örömmel látjuk, hogy az mennyiségben, sőt mélységben is megközelíti mindazt, amit ugyanebben a korban a legműveltebb nyugat nagy költőiről megőrzött... mindig többet és mindig mást akart, mint amit a körülmények megengedtek, s igy amerre ez az élettel, szerelemmel és halállal hetykén visakodó férfiú elvonult, mindenütt perpatvar és irka-firka kelt nyomába....” 4 Mindenkivel meghasonlott, mindenkiben csalatkozott és csak az Isten és a haza iránti hite, szeretete táplálta lelkének apadó tüzét. Lengyelországban van, amikor meghallja a hirt, hogy a királyi hadak Esztergom felszabadítására gyülekeznek. Követi ősei példáját és beáll az ostromló seregbe. 1594 tavaszán vagyunk, az ostrom megindul és éppen a Víziváros felé törnek. Pállfy és Nádasdy kapitányok vezetik a kis magyar csapatot, akik “a röpködő golyók, égő fáklyák, kénnel és szurokkal töltött ágyú-
