Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3. szám
10 TESTVÉRISÉG /MAGUNKRÓL = TESTVÉREINKNEK MÉG NÉHÁNY SZÓ A KIEGÉSZÍTŐ BIZTOSÍTÁSRÓL Egyik testvérünk érdeklődő soraiból meg kellett állapitanunk, hogy uj kiegészitő biztosításunk teljes megértéséhez még néhány szó leírására van szükség. Ez a testvérünk ugyanis egy húsz évig fizetendő biztosítási módozat mellé, mely 15 év múlva kifizetetté válik, akart “Additional Protection”-t kivenni. Cikkünkben ugyan világosan ott áll, hogy ezt a kiegészitő biztositást csak olyan életbiztosítás mellé adjuk ki, “mely a következő 20 éven keresztül fizető biztosítás marad”, viszont készséggel beismerjük, hogy a “fizető biztosítás” kifejezés esetleg csak biztositási szakemberek számára félreérthetetlen. A “szakember” megjelölés viszont nekem mindig egy kitűnő humoru volt elöljárómat juttatja eszembe, aki szerint “szakember az, aki valamilyen különleges tárgykörrel olyan régen foglalkozik behatóan, hogy azzal kapcsolatban egyetlen józan és laikusok által is érthető gondolatra sem képes.” Hogy az ilyen féle szaktudásnak még a látszatát is elkerüljük, konkrét példákkal fogjuk tisztázni a felmerült félreértéseket. Ha valakinek van egy egész életen át fizetendő legalább ezer dolláros biztosítása, az kivehet mellé egy vagy két ezer dolláros “Additional Protection”-t, de a következő húsz év során ezt az okmányát nem fizetheti ki előre (paid up.) Ha viszont valakinek egy húsz éven át fizetendő okmánya van (akár Twenty — Igenis. — Végles, Divény, Kékkő is mind a Ferencé, ha így teszen. András úrnak, akinek kapari lelkét verje meg az Isten, még a szolgája se legyen háborítatlan. És verjen meg az Isten minden hűtelen asszonyt is. Verje, akit verhet. Verje meg álnok inasom, Forgách Zsigmondot is. Érted-e Öcsöd? — Igenis. — Nohát, mi a testámentum? Öcsöd jól kihúzta a nyakát. Remegett a szemén a harmat és száján a szó. Úgy mondta visz- sza darabonkint a reábízott testámentumot: — Hogy verje meg az Isten az égisz világot. Bálint úr bibor, boros szája mosolyra rándúlt: — Nem, Öcsöd fijam, ne verjen meg az Isten senkit. De inkább bocsájjom meg mindenkinek. Vídámszemű galambnak, sólyom madaramnak, kányának, farkasnak, hamiskodó rókának. Az össszes világnak. Érted-e Öcsöd? Öcsöd megszédült: — Igenis, nem értem. — Nem baj, fijam, Öcsöd. Magam sem naPayment Life, akár valamelyik Endowment formában), az csak akkor kaphat amellé kiegészitő biztositást, ha ezt a módozatot a kiegészitő biztosítással egyidejűleg veszi ki, mert hiszen akkor mindkét módozat egyformán húsz évig lesz “fizető”. Ha azonban valakinek egy húsz éven keresztül fizetendő életbiztosítása van, mely húsz évnél hamarább válik kifizetetté, akkor amellé nem adunk ki kiegészitő biztositást még akkor sem, ha ez a kifizetett állapot esetleg csak 10 vagy tizenöt év múlva1 következik be. Például egy Twenty Payment Life, mely után a tag már öt éve fizet, 15 év múlva érvényben lévő biztosítás marad, mert hiszen a biztositási összeget csak a tag halálakor fizetjük mi ki az örökösnek, de nem lesz többé “fizető”, mert a tag a húsz év letelte után tovább havidijak fizetésére nem kötelezett. Az ilyen érvényben lévő, de nem fizető biztosítás mellé nem adunk ki “Additional Protection”-t még arra az időszakra sem, mely alatt a fizetési kötelezettség fennáll. BETÉTI BIZTOSÍTÁSOK (Endowmentek) E rövid kitérő után térjünk rá biztosításaink másik nagy csoportjának, a betéti biztosításoknak ismertetésére, melyet az angol nyelv Endowment néven ismer. A betéti biztosítás kifejezést önkényesen választottam, mert szerintem legjellemzőbben fejezi ki ennek a módozatnak kettős célját. A betéti biztosítások ugyanis nemcsak biztonságot nyújtanak a tag hozzátartozói számára, mig érvényben vannak, hanem egyben vagyongyűjtés a tag számára is, s ezzel az évek során felszaporodó összeggel bizonyos számú év után maga rendelkezhetik gyón értem. Csak egy a fő, hogy a császár embere ne lépjen Újvárra. — Ezt aztán igenis értem. — Most pedig nyergelj jó hamar lovat. Sze- recsen lovat. Török nyerget tégy rá. Megládd, mire pity maliik, odébb leszek a Vágón. Minden világon. Szép jó Magyarországon. Jó vitézlő társaim, angyalképű szépeim, hívséges szolgáim, hegyek, völgyek, erdők, Isten s jó szerelem ma- raggyon veletek! És félóra se múlt, Bálint úr csakugyan lóra kapott. A csillagok gyémántosan égtek. Soha szebbszagúak nem voltak a rétek. Virágzó cserjék róla beszéltek. És a pity mailati szél egyre halkúló éneket vert Újvár falának: “ ... zöld erdők harmatját, piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél.” Öcsöd a láncoskapú sarkába kuporodva hallgatta a szomorú éccakát: — Huj, de vígan vagyunk, — mondotta rán- gaitódzó szájjal. Aztán térdére ejtette bús fejét és sírt, sírt keservesen, amíg könnyéből tartott.
