Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 7 AZ ELNÖK ÜZENI: “VÁROM AZ URAT... BÍZOM ÍGÉRETÉBEN” November 27-én Advent első vasárnapja van. Megkezdődik az adventi időszak. Krisztus várás ideje ez. Vigasztalóra, Sazaditóra, Megváltóra várunk. Ma különösen át érezzük az adventi lelket. Hisz az “egész teremtett világ sóhajtozva nyög és vár”. A sötétségből, félelemből, szenvedésből, bűnből kivezető sza- baditásra, Istenre, vár. A zsoltáriróval valljuk: “Várom az Urat, várja őt lelkem és bizom az ő Ígéretében, lelkem jobban várja az Urat, mint az őrök a reggelt . . . nála a szabaditás.” “Bus szivem jobban epedve vár rád, mint esőért szomju föld eped . . .” Reménykedve, bizalommal várunk, mert hiszünk Istenben és tudjuk, hogy nála van a szabadulás. És biztosak vagyunk a felől, hogy eljön a szabadulás. Az amerikai polgárháború romokba döntötte Virginia államban levő William és Mary College épületeit. Az iskolát bezárták. Nem volt épület, de nem voltak diákok, tanárok sem, mert a háború után mindenki otthona, földje, városa helyreállításával volt elfoglalva. Azonban a College elnöke minden reggel elment a College épségben maradt tornyába és a harangokat meghúzta. Éppen úgy, mintha nyitva volna az iskola. Hét éven át egy reggel se mulasztotta el. Diák nem volt, tanárok se voltak, az épületek nagy része romokban hevert, az emberek bolondnak tartották az elnököt, de ő minden reggel meghúzta a harangot. Meghúzta, mert bizalommal, reménykedve várt. És reménységében meg nem csalatkozott. Eljött a szabadulás: felépült, megnyílt az iskola. Adventi bizalommal várakozás idején húzzuk meg a harangot: őrizzük, tartsuk meg hitünket! tartsuk meg, erősítsük másokban is. Imádkozva, egymást segítve várjunk és egyszer csak megjön az örömhír: “Ne féljetek! nagy örömöt hirdetek: született néktek Megváltó . . . dicsőség magasságban az Istennek, a földön békesség és jóakarat!” “Várom az Urat . . . bizom ígéretében!” HATVAN ÉVES JUBILEUM — “AZ EGYHÁZAK TEMETŐJÉBEN” Az amerikai egyház életben “az egyházak temetőjének” nevezik New Yorkot. Amerikai magyar egyházi életünkben is ez a legnehezebb munkaterület. Több mint száz évvel ezelőtt itt tartották az első amerikai magyar református istentiszteletet. Kossuth Lajos kíséretében levő Ács Gedeon református lelkész végezte az istentiszteletet. Négy egyházunk van New Yorkban. A négy egyház közül a legidősebb, a 69-ik utcai, Első Magyar Református Egyház tartotta hatvan éves jubileumát. A jubileumon a múltba visszatekintés mellett főként a jelen és jövő munkálásának lel- külete domborodott ki. Felemelő volt érezni, hallani azt a nemes elkötelezést, ami Ntü Kovács Imre és munkatársai lelkében él, amit Káleb igy fejezett ki: “Add nekem azt a hegyet, amelyen óriások laknak. Kiűzöm, legyőzöm őket, mert velem lesz az Ur!” “Az egyházak temetőjében” nehéz feladatot bízott reánk az Ur, de megbecsülésnek vesszük és becsületes munkálkodással igyekszünk betölteni azt. A jubileumon egyesületi elnökünk hirdette az Igét, pénztárnokunk a jubileumi diszebéden beszédet tartott. Négy egyházunk, négy egyesületi osztályunk van New Yorkban. Most már egyesületi házat is vettünk. Adja Isten, hogy az Egyház és Egyesület együttmunkálkodása áldást hozó gyümölcsöt teremhessen. DR. KOSA ANDRÁS ÜNNEPLÉSE Hálaadás hónapjában jól esik feljegyezni azt, hogy vannak közösségek, melyek az igaz érdemet elismerik és vannak emberek, akik megbecsülő szeretetről tesznek bizonyságot. Ezt a boldogító tapasztalatot érezte egyesületi tagtestvérünk, Dr. Kosa András, new brunswicki lelkipásztor, két alkalommal is. Előbb iskolája ajándékozta meg tiszteletbeli doktorátussal, most pedig new brunswicki gyülekezete, alkalmi istentiszteleten adott hálát Istennek azért, hogy harminc éven át lelki- pásztoruk volt és jubileumi szeretetvendégségen halmozta el megbecsülésének jeleivel. “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya” — mondotta Mesterünk. Az Atya megbecsülése sokszor embereken át jut el hozzánk. Ez a megbecsülés érte Dr. Kosa András tagtestvérünket. Egyesületünk nagy családja együtt örül a kitüntetett családtaggal. Gratulálunk neki is, szeretetre méltó feleségének is, ki egyben szorgalmas, hűséges osztály ügykezelőnk is. A jubileumi istentiszteleten Egyesületünk alelnöke, Nt. Papp Károly, prédikált. TISZTELETRE MÉLTÓ HATÁROZAT Református Egyesületünk nagy családja nem szégyenli azt, hogy magyarok és Istenben bizó emberek vagyunk. Nevünkben is ott van: “Amerikai Magyar — Református — Egyesület.” Bizonyságot teszünk erről az által is, hogy gyű
