Fraternity-Testvériség, 1955 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
8 TESTVÉRISÉG KÉT KÖNNYCSEPP . . . . . . Bánatos vagy látom, szürke homlokod, két szemeden szétfut az árnyék, rejtelmes vagy, mély titkokat őrzői, s csak nézlek-féltlek, mintha várnék feleletet, választ kérdezetlenül, — de szemed a semmibe merül és hiába kutatom, hiába szeretem, csak csillog fénytelen csillogással s én a régi csillagokat keresem . . . . . . Olyan törékeny vagy most, — gyermek, kit ápolni kell, védeni a széltől, gyermek, ki az asztalig sem ér föl. Jó lenne becézni, féltve szeretgetni, megfogni a kezed és menni, menni ki a világból, túl a horizonton, hol álmokat pajkos Ámor fon. És semmit se bánni és sohasem fájni, csak élni és szirmok között lebegve-lengni, és csak Veled lenni, és csak Tiéd lenni, daloló szívvel, vágyva szeretni. Haranginé Juhász Antónia. OTTHONI HARANGSZÓ Nagy Lajos, mckeesporti esperes-lelkéssz ezen a címen adta ki tizenhat izes történetet tartalmazó könyvét. A könyv megjelenése örvendetes eseménye az amerikai magyar irodalomnak s bár a szerző bevezető mondatában eleve elhárítja magától az irodalmi babért, a méltán kijáró elismerést alighanem jó szívvel elfogadhatja. Mert az megilleti. Nagy Lajos, aki Amerikában született, alig pár éve került vissza szülőföldjére Gömörből, ahol izzó magyarsága miatt helyzete a cseh-kommunista uralom alatt tarthatatlanná vált. Hazajött s mégis honvágya van. Ez a honvágy sir ki mondataiból még ott is, ahol tréfálkozik. Stílusa olyan szép, színes magyar stilus, amilyenen kevesen Írnak manapság. Történetei egyszerű emberek apró örömeit s tengernyi nagy bánatát sugározzák úgy, a- hogyan. azt csak keservesen vergődő magyar lelkek közösségében tanulhatta el s szenvedhette meg. Nem emlékszünk az utóbbi harminc év alatt olyan íróra, aki szerencsésebben tudta volna megközelíteni írásával a még magyarul érző és fájó amerikai magyar olvasót. Itt-ott eddig megjelent Írásaira felfigyeltek s amit ritkán szoktak tenni: kérték, várták újabb írásait. Jeléül vehetjük ezt annak, hogy könyvének is sikere lesz. Jó volna, ha — akár sikere lesz, akár nem! — nem hagyná abba az Írást. Arra a hangra, ami az övé, még sokáig szüksége lesz itt azoknak, akik tudják honnan jöttek és hová tartoznak. A könyv cime is nagyon találó. Minél öregebb lesz itt első nemzedékbeli magyarságunk, annál gyakrabban kondul meg emlékeiben valahol egy kies gömöri völgyben, háromszéki mezőn, Tiszaparton vagy a Balaton mellett régen elhangzott harangszó. A “szép fájdalomhoz” hozzátartozik az is, hogy az uj hazát talált s régi hazát sirató magyar olyan Írásnak örvendezhessék, mint a Nagy Lajoséi. Minél gyakrabban. EGY MILLIÓ ALÁÍRÁST! Az Amerikai Magyar Szövetség, mint ismeretes, nagy arányú akcióba kezdett, amelynek a célja az, hogy egy millió aláírással lássa el azt a beadványát, amely illetékes amerikai kormányhelyen sürgeti a rabállamok felszabadítását s követeli onnan a jogtanul megszálló orosz csapatok kivonulását. Az aláírási ivek először Washingtonban kerültek kiosztásra azon a díszvacsorán, amit a “Foundation to Defeat Communism” rendezett Knowland szenátor, a szenátus külügyi bizottsága elnökének tiszteletére. Az ott megjelent előkelő amerikai közönség nagy érdeklődéssel fogadta az iveket s nyomban alá is irta. Reméljük, hogy a magyar telepeken kiosztásra került iveknek is hamarosan hasonló sikere lesz s minél előbb együtt lesz az az egy millió aláírás, amely által nyomatékosan kívánjuk felhívni kormányunk figyelmét a bitorlók ki- tessékelésére s szenvedő magyarságunk felszabadítására. ZÁMBORY UTCA Nekünk is illik megemlékezni róla, hogy Perth Amboyban utcát neveztek el egy ott élő magyar újságíróról, Zámbory Sándorról. Régi ismerőse ő amerikai magyarságunknak, régi munkása közéletünknek, aki több lapalapitással és kiadással járult hozzá itteni sorsunk építéséhez. Néhány éve visszavonult az aktiv lapkiadástól és szerkesztéstől s egy állami háztelep igazgatója lett. Ott is a régi magyar Zámbory Sándor maradt, aki töretlen munkakedvével és teljesítményeivel tüntette ki magát. Ezért érte a megtiszteltetés. A toledói Bogár utca és Molnár Road után most már Amboy egyik utcáján is büszkélkedik egy alkotó amerikai magyar neve. Ha nem is volna tagja egyesületünknek, akkor is gratulálnánk neki, de mert tagtestvérünk is, kétszeresen is kívánjuk számára, hogy még sok-sok esztendőn keresztül sétálgathasson a Zámbory Streeten. Be is ültethetné akácfákkal, hogy még magyarosabb legyen! MAGYAR KATOLIKUS KONVIKTUS A Piarista Rend kiadványa közli velünk, hogy Dörbyben, New York állam kies fekvésű részén, az Erie tó partján megépült a magyar piaristák konvik- tusa. Az épület tervezését szakértő mérnökök tanácsai mellett maguk a rend tagjai végezték. Az uj épületben 32 fiú tanuló találhat kényelmes elhelyezkedést, ahol természetesen angol nyelvű oktatást kapnak, hiszen ismert céljuk az, hogy a növendékek tanulmányaik által minél jobban belehelyezkedjenek az amerikai életbe. Az angol nyelvű tantárgyak tökéletes elsajáti-
