Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

16

TESTVÉRISÉG

kulesi erejű férfiú. Az 55. zászlóaljban ő volt egyike a legbátrabb tiszteknek. . . Mikor én Chicagóba érkeztem, itt találtam Kosztát, mint igen ünnepelt egyént. Egy különc természetű bankár, R. K. Swift, azonnal alkalmazta őt bankjában a váltó osztályon, még pedig főnöknek. Néhány év múlva elég gazdagon nősült és elutazott Texasba, ahol állat- tenyésztéssel foglalkozott és ott is halt meg.”21

Koszta bizonyos John McFall özvegyét, Lu- cindát vette feleségül. Erről a New York Herald Tribune 1854 december 30-iki számának egy joviális hangú híréből tudunk:

“KOSZTA ISMÉT FOGSÁGBAN. — A Chicago Journal e hó 13-iki számából értesülünk, hogy Koszta Márton megint ‘elbukott’,22 23 és fogságba került. Ezúttal azonban nem várható ‘könyörületes’ 23 beavatkozás, mert a fogoly nemcsak elfogadja kötelékeit, hanem dicsekszik is azokkal. Az ügyről szóló beszámoló a következő: ‘Városunkban e hó 12-én H. L. Rucker biró előtt Koszta Márton kapitány házasságot kötött Lucinda McFall chicagói urhölggyel.’ ”

A házaspár további chicagói életének mozzanatai nem találhatók meg újságcikkekben, okmányokban. Nagy pusztitást végzett az irattárak és könyvtárak anyagában az 1871-beli szörnyű chicagói tűzvész.

1855 karácsonya táján Kosztáék a texasi Galvestonba költöztek, a következő évben pedig már San Antonioban leljük nyomaikat. A “Galveston Civilian & Gazette” 1856 április 15-iki számában jelent meg ez a hir:

“MARTIN KOSZTA. — A San Antonio Reporter értesülése szerint Koszta farmot vásárolt a Medina mentén, melyért 9000 dollárt fizetett. Erről igy emlékszik meg az ‘American Celt’: ‘Minthogy ez a notórius személy két évvel ezelőtt még hir szerint éhezett, feltételezhető, hogy hazafiassága közben gyümölcsöztethe- tővé vált.’ Mire a ‘Chicago Democrat’ ezt jegyzi meg: ‘Ez a gyümölcsöztetés nem mástól, mint egy városunk- beli gazdag özvegytől származik, aki elfogta őt és ezúttal nem jött segítségére egy Ingraham...’”

Északról valók, különösen pedig bevándorolt európaiak, nem részesültek meleg istenhozottban a Délen. Kosztáék nem igen nézhettek személyi és anyagi sikerek elébe Texasban, ebben a még ma is szinte különálló birodalomban. A legszorgosabb

21 Kuné az 55. ezredben őrmester volt a szabadságharc idején. A törökországi száműzetésben, Bem tábornok és mások példájára, felvette a mohamedán vallást; később Amerikába jött, kereskedő lett, lassan közismertté vált Chicagóban, közéleti tisztségeket is kapott és mint helyettes delegátus vett részt azon a konvención, melyen, 1860 május 10-én, Lincoln lett a republikánus elnökjelölt. A fenti idézetek közül az első “Reminiscences of an Octogenarian Hungarian Exile” (Chicago, 1911) c. könyvéből, a második pedig a későbbi magyarnyelvű, Berák Pál által fordított kiadásból (“Egy szabadságharcos emlékiratai”, Chicago, 1913) való. Kuné azt Írja, hogy Koszta Texasban meghalt; a tény az, hogy felesége hunyt el ott.

22 “Met with a FALL”: szójáték a McFall névvel, a “to fall” (esni) igére.

23 “MARCYFUL’: szándékos sajtóhiba, szójáték a Marcy névvel és a “mercy” (könyörület) szóval.

kutatással sem bukkanunk itt többé nyomukra. Történetünk kerek befejezése kedvéért azt mondhatnánk itt, hogy “boldogan éltek, mig meg nem haltak”, igy mondva búcsút a zaklatott életű legénynek.

Van azonban még néhány adatunk, számos bizonytalan, de sokhelyütt egymást alátámasztó forrásból, melynek teljes földerítése talán valaha lehetséges lesz. Ezek szerint Lucinda asszony Texasban elhalálozott. Előző házasságából nem maradtak gyermekek. Az ismét magányos Koszta pénzzé tette a farmot s átment a mexikói határon. Mind délebbre vándorolt, eljutott egészen Argentínáig. Aztán visszafelé vette útját, végül Guatemalában telepedett meg s ott ismét megházasodott. Egy gazdag ültetvényes fiatal leányát vette feleségül s a házasságból több gyermek született, kik közül egy, vagy kettő az Egyesült Államokba költözött. (Állítólag egy Koszta-fiu, már mint idős ember, new jerseyi lakos korában egy hires óhazai művész Amerikába jövetelét tette lehetővé.) Ma élő leszármazottak nem ismeretesek ; ha vannak, talán nem is tudják, milyen nevezetes ember volt az ősük.

Egyes források szerint Koszta Márton Guatemalában résztvett az akkoriban is gyakori zendülések egyikében és egy utcai összecsapás alkalmával életét vesztette. Ha ez igaz, méltó epilógusa történetünknek, piros pecsétet ütve a messzi kis Belényes község hányt-vetett életű fiának romantikus történetére.

Volt magyar, mint bevezetőnkben említettük, akiből szerecsen király lett. Volt olyan is, aki a francia marsall-botot nyerte el. Volt, akiből a lengyelek legnagyobb uralkodója vált és volt, aki Madagaszkárt kormányozta. Volt, akinek tetteit ma is világszerte déli harangszóval idézik vissza; olyan is akadt, aki angol királyok őse lett és volt, aki vezéri kardot suhogtatott az amerikai függetlenség csataterein az Ujhaza védelmében. Volt magyar, akiből hajszál híján római pápa lett; egy másik, akinek hősi alakja, mint a protestantizmus világraszóló bajnokáé, a genfi reformációs emlékművön magaslik; és volt olyan is, akinek álmaiból uj ország született Mózes népe számára. Volt olyan, akinek tudós agya minden idők jövendő anyáit végzetes kórtól mentette meg; volt, aki amerikai meghatalmazott miniszteri rangot kapott és koporsója fölött Argentina államfője mondott gyászbeszédet. Magyar alapította a legnagyobb délamerikai katonai akadémiát, egy másik pedig a legnagyobb amerikai irodalmi dijat; magyar volt az első keresztény vértanú Kínában, a XI. században — és szinte végnélkül folytathatnánk a sort... De álljunk meg most ott, hogy:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar legény, aki, — mint öreg Kuné uram-