Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 5 Sokan meglepődve, mások haraggal néztek rá, de az őszinte szivek megérezték, hogy a magyarság jövőjéért, a magyar népért égő, féltő szeretet lángolt fel benne. Dr. Vincze Károly itt járt közöttünk és Egyesületünk élete tartalmasabb, áldóbb lett. Valaki itt járt — és hazament. Kanadában élő volt iskolatársa beszélte el nekem, hogy élénken emlékszik arra a jelenetre, mikor Vincze Károly megjelent a kis- várdai gimnáziumban. Egy hónappal később, októberben ment a gimnáziumba. Csizmában, fején pörge kalappal jött az osztályba a kis diák. A tanár elé áll. Összeüti bokáját, meghajtja magát és bátran szól: “Vincze Károly — szolgálatára!” A tanár szeretettel néz rá és azt mondja: “Fiam! a szolgálatjára elmarad. Ezentúl Vincze Károly leszel . . .” Nem maradt el a szolgálatjára, mert egész élete az Egyház és a magyarság szolgálatában áldoz- tatott fel. És most a földi szolgálatnak vége. A Független Egyház főesperese, Egyesületünk nagy családjának buzgó családtagja, a perth- amboyi gyülekezet pásztora, 55 éves korában hazament. A Főpásztor elé állva jelentkezik: “Uram! Vincze Károly — szolgálatjára!” És a Főpásztor szól: ‘Aki nekem szolgál megbecsüli azt az Atya. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is!” Valaki itt járt — hazament! KIALUVÓ VILÁGOSSÁGOK Két magyar református egyház van Perth Amboyban. Az ujesztendő első heteiben, mindkét egyház templomában, busán kongott a temetési harangszó. Mindkettő lelkipásztort, a Mester által gyújtott és rendelt világosság kialvását gyászolta. A Kálvin János Egyház templomából, az egyház főgondnokának, id. Mádi Sándor és nejének fiát, a Wadsworth, Ohio-i gyülekezet pásztorát temették. Néhány hét múlva a Független Egyház templomából Dr. Vincze Károly főesperestől búcsúztunk. Mindkettő világosságát szivbaj oltotta ki. Mádi István csak nyolc hónapot töltött Isten Országa szolgálatában, mint az Urnák felszentelt, hivatalos követe. Szivében meleg szeretet volt Egyesületünk iránt, ami igazol az, hogy iskolai dolgozatát Egyesületünkről irta. Ifjú felesége, a toledói Demeter Mariska, Egyesületünk központi irodájának hivatalnoknője volt. Mindketten hűséggel dolgoztak, hogy a Mesternek és az őket reménységgel körülvevőknek várakozását betöltsék. De egyszerre hirtelen kialudt a világosság. Mádi István 29 éves korában hazament az Atyához. Miért? — Sok “miért’Vre nem tudunk feleletet adni. De egyet bizonyosan tudunk. Azt tudjuk, hogy Isten szeret. Akkor is szeret, mikor könnyeinktől és a gyász sötét fellegétől nem látjuk az Ő szerető arcát. Egyszer szétszakadozik a felhő és meglátjuk, hogy “azoknak, kik Istent szeretik, mindenek javukra munkálnak . . .” “Hagyjad az Urra a te utadat és bizzál Benne . . .” Ezt üzenjük ifjú özvegyének, a szülőknek, minden megsebbzett szívnek. VEZÉRTESTÜLETI GYŰLÉS Lapunk legközelebbi számában azt közöltük, hogy Egyesületünk Vezértestületének gyűlése május hóban, Clevelandban lesz. Azonban ebben változás történt. Hivatalosan tudtára adjuk mindenkinek, hogy Vezér testületünk március nyolcadikával kezdődőleg, Washingtonban, a Kossuth-Házban, fog gyűlést tartani. ÖZV. DANCS MIHÁLYNÉ KITÜNTETÉSE Egyesületünk alapitó tagjai között van özv. Danes Mihályné, a mi szeretett “Danes nénink”. Ünnepélyes alkalomra vártunk, hogy az alapitó tagoknak járó kitüntetést neki is átadjuk. De Danes néni korházba került. Levelet irt a kórházból: “Kedves Elnök Ur! Én is szeretném megkapni az alapitó tagoknak járó arany jelvényt, legalább addig, mig élek, hogy meglátnám. Ha volnának szívesek elküldeni ide, ahol vagyok . . .” Tusai Mihály kerületi szervezőnket bíztuk meg a kitüntetés átadásával. Tusai egy küldöttséggel ment Pittsburghból és ünnepélyes keretek között adta át a kitüntetést és örömteljessé tette a napot Danes néni életében. SEGÉLYKIÁLTÁS A hontalanság megpróbáltatásai után Kanadába került Kiss Sándor magyar testvérünk. Azonban itt újabb megpróbáltatás érte. Szomorú helyzetét levelében igy Írja le: “45 éves ember vagyok. 1952 július 7-én biciklivel mentem egy erdei utón és hátulról elütütt egy autó. Én az ut szélén maradtam eszméletlenül, aki elütött elmenekült. A rendőrök találtak meg, ők szállítottak korházba. A jobb lábam nyolc darabba törve, és két oldalbordám is eltört. 14 hónapig feküdtem a kórházban . . . Most már kint vagyok a kórházból. De munkaképtelen vagyok. Egy öreg francia családnál vagyok burdon. Két mankóval járok ... és az egyházak tartanak. De ez oly kevés, hogy csak egyszer eszek naponta . . . csak egy megviselt nyári ruhám, fél cipőm van ... a saját bajom mellett oda haza maradt három kis gyermekemre gondolok . . . nagyon kérem: legyenek segítségemre . . .” Mi is kérjük testvéreinket: aki teheti, segítsen Kiss Sándoron. Pénzt, vagy ruhaneműt a következő címre küldjük: Sándor Kiss, 4034 Bullion St., Montreal, Canada. Jön a böjti időszak. Azt mondja a Biblia: “Nem az-é az igaz böjt, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet és a mezítelent felruházzad?! . . .” Dr. Újlaki Ferenc elnök.
