Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-01 / 12. szám

8 TESTVÉRISÉG eszeveszettül a hajdú táncot! Élete harc: a törökkel, belső ellenségeivel és harc a szere­lemmel! Ha nem a szűk keretű Magyarorszá­gon , születik, kalandokkal teli életét bizonyára regényként olvastuk és filmváltozatban szemlél­hettük volna. Szerelmi énekeiből megismerjük eszmény­képeit, a szép asszonyokat és lányokat. Néz­zünk be egy-egy verse révén ebbe a női biro­dalomba. Nemes ősmagyar, főur, várak ura volt ő, aki Bécsben a királyi udvarnál tanulta az il­lemet. De rá se hederit az illemre, amikor Bécs uccáján meghallja a suhogó viganókat és uccai ismeretséget köt a szép bécsi lányokkal, persze . . . nem a legerényesebb fajtával. A szép bécsi leányt Zsuzsannának hivják, akihez igy énekel: Az Zsuzsánna egy szép német leány, Bécsben lakik, Tifingraal utcáján; Piros rózsa tündőklik orcáján, Szép kiár is tetszik az ajakán, Kit sok vitéz kiván, Szép voltát csudálván: De csak heába szeretik sokan. (Zsuzsánna nénjével, Anna Máriával sétál) Egy társommal midőn én ballagnék, Szerencsére reá jók találók Rá jók nézve ottan felgerjedék, Jó társom is szerelemben essék; Balassa Bálint 1577 előtt Lengyelországban van és Báthory István seregében szolgál Dan­zig alatt. Cupido itt is szivén találja Bálintot, mert “Egy citerás lengyel leány” cimü versé­ben ily módon nyilatkozik meg érzelme egy újabb Zsuzsánna iránt: Szít tüzet Zsuzsánna szivemben magára, Cupidóval űzet szerelme dolgára, Mert kis szája Szép orcája, Mint pünkösti új rózsa; Fényes haja Nap csillaga, Vagy sár arany sárgája; Vékony derekacskája! Mutat angyali fényt szerelmes szemével, Piros angyali szint szerelmes szivével; Egy hadikalandja folytán Erdélyben fog­ságba esik és ezen időben irja “Bebek Judit” c. versét Küküllő várában, aki táncával igézte meg a lobbanó költőt. Bátran két szemit mikor kegyesen én reám fordítja, Ottan szivemnek 6 nagy szerelmit magához fölgyutja; Mert csak két szeme az én szivemet felgyűlté két fáklája. “Morghai Kata nevére” irt versének szerep­lője ismeretlen ezideig. A “Csak Borbáláért” irt ének hősnője valószínűleg kőrösszegi Csáky László családjához tartozó személy. “Christána nevére” irt versének személye sincs felderítve. Luciáról viszont tudjuk, hogy ő volt a szép kapitányné! Bálint ugyanis 1588-ban Érsekújváron had- nagykodik Zamaria Ferdinánd kapitány alatt, de szépséges feleségére szemet vet és mennie kell, aminek ókát ő maga sem tagadja. Coeliában, Wesselényi Ferenc Báthory Ist­ván lengyel király kamarásának feleségét, szü­letett Szarkándi Annát énekli meg a Lengyel- országba bujdosó költő. “Siralmam patakja” soraiban ezek a szép gondolatai Annához: Mely csoda gyötrelem Ez, hogy a szerelem Búmra most malommá lett; Hol, mint gabonáját, Engemet szolgáját Szép Coeliával őrlet; Siralmam patakja, Az kereket hajtja, Kin lisztté létig töret. Támadtakor napnak Mind holdnak, csillagnak Hogy enyiszik világa: Úgy menyek —, szüzeknek, Mint az szép füveknek Vész szépsége virága, Mihent közikben kél Coelia, az kinél Égnek nincs szebb csillaga! A költő igazi múzsája, igazi szerelme Lo- sonczy Anna, a temesvári hősnek leánya volt. Ungnád Kristofné, aki belőle az igazi költői tehetséget kicsiholja. Mig férje él, megismeri udvarlójának csapodár voltát és özvegysége alatt hiába igyekszik a gazdag özvegyet fele­ségül venni az kiadja útját. Az özvegy a “Julia-versek” hőse. Ő benne látta viharos életének csendesebb révét, vágya­kozott tiszta családi élet után, lelki megnyug­vást keresett, de már későn. Mikor Ungnád Kristóf meghalt, felcsillant Bálintban a remény, hogy a gazdag özvegy kezét elnyerje. Mert az ő kezén elfolyt min­den garas, lába alól kicsúszott minden föld. Anna azonban 1589-ben feleségül megy Forgách Zsigmondhoz, aki később nádorságig viszi. “Losonczy Anna nevére” irt versében egyik helyen igy szól Annához: Óh én két szememnek szerelmes világa! Keserves fejemnek te valál gyámola; Mire hát bánatra Hagyál el engemet ilyen árvaságra? Bálint ő érette, legalább is egy darabig, felejti a bécsi lányokat, a danzigi citerás lányt

Next

/
Thumbnails
Contents