Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
8 TESTVÉRISÉG A MEGGYALÁZOTT FA A Sátán, a hazugság atyja, A Világfa gyümölcsét falja, Sínyli lombja, gyökere, kérge, Átjárja az erőszak mérge. A Világfa középső ága Volt az Isten legszebb csodája, Ezerféle gyümölcsöt ringat, Fölötte egy üstökös Csillag. Ma már alig van benne élet, Törzse, lombja, virága tépett, Oda minden fakadó szépség, Napról-napra gyötri a kétség. Kölykeit Bál ráuszította, S husángokkal tördelték holtra, Letéptek róla minden szépet, Törés helyén jajgatva vérzett. Fölötte csak a Csillag érték, Támadják azt is, hogy letépjék, De neveti a vakmerőket, Az tépi majd darabokra őket. Csak azt tépik le, mi múlandó, Gyökere lesz gesztet fakasztó, Nem árthat annak tolvaj tőre, Hiába szívja nedvét őre. Sátán, uralmad semmivé lesz, Veled az Isten népe végez, A lombja-tépett puszta gallyra Lenyúzott bőrödet akasztja. SZABÓ LÁSZLÓ ADY ENDRE VERSEIBŐL * A HARCOK KÉNYSZERÜLTJE Nem kívánta lelke-teste De harcolni mégis harcolt, Kereste vagy nem kereste, De harcolni kelletett. Embereit úgy prédálta, Mint nációk legelsője S nem volt soha olyan drága, Mit vérként nem hullatott. Hajh, vájjon mi lesz belőle, Ennyi sok, ostoba vérzés Elvette az erőt tőle Avagy új erőt adott? DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL Minden, amiben hittünk, Oda-van, oda-van, oda-van És szerencsés És boldog, ki csak önmagáért Boldogtalan. Mert minden oda-van, Minden, amiben hittünk, Zászlónk, kiket ormokra vittünk, Ma minden oda-van S boldog, aki boldogtalan. Boldog aki boldogtalan, Mert minden oda-van, Oda-van, oda-van, oda-van. I
