Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG — Borshy Kerekes György rovata — NYILATKOZAT A VARGA-FÁBIÁN NYILATKOZATRÓL Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és az Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség értesültek Főtisztelendő Varga Béla, illetve Dr. Fábián Béla uraknak az amerikai sajtóban tett nyilatkozatairól, melyben a magyarországi református egyház Evanstonba küldött képviselőit általánosságban kommunista ügynököknek bélyegezték, illetve az egész magyar református egyházat a kommunista párt eszközének nevezték. Ezzel kapcsolatban a Lelkészegyesület, összhangban a Presbiteri Szövetséggel, a következő nyilatkozatot tette: “Történelmi tény, hogy a magyar református egyház több mint 400 éven keresztül a magyar nép legjobb érdekeinek a képviselője volt és ma sem a rendszer kiszolgálásának eszköze, hanem a régi pozitív értékeknek néma őrizője. A keresztet hordozó magyar refor- mátusságnak ilyen illetéktelen és ízléstelen megbélyegzését elitéljük és visszautasítjuk. Ezzel szemben a nyilatkozó urak mélységesen hallgatnak arról a tényről, hogy a magyar római püspöki kar 1951 júliusában egyöntetüleg letette a hü- ségesküt a magyar kommunista népköztársaság alkotmányára; a magyar római katolikus papok u. n. “béke mozgalmának” 2500 rendes tagja van, melynek vezetői Czapik Gyula egri érsek, Beresztóczy Miklós esztergomi helynök és Kovács Sándor szombathelyi püspök; s a legutóbbi bécsi “béke-szónoklatokat” a római katolikus “béke-papok” kiküldöttjei tartották.” Részünkről, akik a nevezett két politikus kijelentéseiről múlt havi számunkban röviden megemlékeztünk, a fentiekhez semmi hozzátennivalónk nincs. SZOBROT KOVÁTS EZREDESNEK Ebben az évben ünnepeljük — s úgy látszik mind szélesebbkörü érdeklődés mellett — néhai jó fabrici Kováts Mihály huszár ezredes, a függetlenségi háború magyar vitézi hősi halálának 175. évfordulóját. Az Amerikai Magyar Szövetség emlékbélyeggel emlékezett meg erről s bronztáblával is kívánja megörökíteni a south carolinai Charlestonban azt a helyet, ahol az első amerikai magyar hős életét adta uj hazánk szabadságáért. Olyan erkölcsi tőke ez az áldozat a magyarság számára, amit épen a jelen szomorú körülményed között a maga teljes mértékében kihasználatlanul hagyni nagy mulasztás lenne. Finta Sándor világhírű szobrászművészünk, aki a legutóbb a los angelesi Kossuth szoborral öregbítette eddigi hírnevét, már régen megmintázta Kováts ezredes lovasszobrát. Ennek Washington valamelyik szép terén történendő felállítása olyan teljesítmény lenne, amely magyarságunk számára örök időkre biztosíthatná azt a helyet, ami Amerika történelmében méltán megilleti. Az idő múlik. Első nemzedékünk tagjai hullanak sorainkból. Valóban itt a tizenegyedik óra ahhoz, hogy a teljes elsötédedés előtt még valami nagyot alkothasson. Az összes előrelátható nehézségek tudatában is fel merjük vetni a gondolatot: Emeljünk lovasszobrot Kováts Mihálynak az ország fővárosában! Még mindig vagyunk elegen ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk. Ha más idevándorolt nemzetség hasonlót meg tudott tenni, ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy mi is megtegyük? A közöny? Legyőzhető. Egyházaink, egyesületeink, sajtónk olyan erőt képviselnek, hogy egy akarattal, kitartó szorgalommal ezen a vonalon a szolgálatot elvégezhetik. A pénz? Ha annyi más, jelentéktelenebbre a múltban megszerezhető volt, erre is megszerezhető. Tartozunk ezzel nem másnak, de saját magunknak. A cél megvan s az eléréshez szükséges eszközök nem hiányoznak. Állítsunk méltó emléket első amerikai hősi halottunknak! ITT VOLTAK A Testvériség augusztusi számában irtunk arról, hogy a Magyarországi Református Egyház háromtagú küldöttsége a Péter János debreceni püspökre vonatkozott megszorítás miatt, vele önként vagy kényszerből szolidaritást vállalva, nem jelent meg a princetoni református világgyülésen. Eljöttek azonban a még szélesebbkörü evanstoni világgyülésre, ahol, épen a megszorítás “news value”-ja következtében, Péter János hírlapi érdekességgé nőtte ki magát. Hangsúlyozzuk, hogy csak érdekességgé s nem értékességgé. Mert mondott ugyan egy a multat minden mondatában le- becsmérlő u. n. “nagy beszédet” az óhazai református egyháznak jelenleg szerinte kitűnő és elmélyült állapotáról, ennek azonban minden vöröspropaganda értékét nullára redukálta bizonyos Rev. Jacob, szintén kommunista megszállás alá tartozó keletporoszországi lelkész bátor és őszinte beszéde. Péter tehát elvégezte amit rábíztak, de — hatás nélkül. A másik két kiküldött, az idő előtt megöregedett Bereczky budapesti püspök és a hallgatag Papp László theológiai tanár a lehető legcsendesebben asszisztáltak a legénykedő Péter mellett. Amikor pedig akár amerikai, akár magyar részről bizalmasabban próbálták megközelíteni őket, akkor vagy sértődöttet adva a “restriction” mögé bújtak, vagy pedig egy amerikai újságíró találó megállapítása szerint, lehúzták maguk elé az ide is magukkal hozott “vas-függönyt”. Haszon nem származott az ittlétükből, de kár sem. Valószínűleg ugyanez lett volna a helyzet, ha megszorítás nélkül engedték volna be őket. Amit pedig az óhazai egyház “elmélyültebb” állapotáról mondottak, az bizonyos vonatkozásaiban még igaz is lehet, mert hiszen az természetes következmény minden olyan korszakban, amikor az Egyháznak, a teljes szabadság hiányában, a maga működését a kockázatot is vállalni kész, igazán hűekre kell szorítania. Ha őszinték akartak volna lenni, azt kellett volna mondaniok s nem többet, hogy az Egyház megvan s belső hitében talán mélyül is, annak ellenére, hogy olyan vezetés alatt áll, melynek személyei vagy méltatlanok vagy pedig olyanok, akik lehető legerősebb kormányzati terrornak vannak kitéve. Ezt elhittük volna. Amit azonban vett nyilvánosan mondottak, azt nem. AZ IDŐS MUNKÁS PROBLÉMÁJA Legtöbb vállalat nyugdíjrendszere előírja, hogy az alkalmazott 65 éves korában visszavonuljon, annál is inkább, mert társadalmi biztosításra való igénye is megkezdődött ugyanakkor. Ezzel szemben sokan — vállalati vezetők és vezető kormányférfiak is — úgy gondolják, hogy rengeteg emberre nézve tulkorai, hogy 65 éves korától kezdve megszűnjék dolgozni. Az élet-
