Fraternity-Testvériség, 1954 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1954-08-01 / 8. szám

TESTVÉRISÉG

§

FELFORDÚLT ÉLET

Felfordúlt ez a szép világ, Uralkodnak a banditák,

Rút, szennyes bűn lett az erény, Hőssé lett a gyilkos merény. Erőszak intéz ember-sorsot,

Ma Júdásnak emelnek szobrot.

Borzaszt, rémít a félelem,

Piszok, bűn, szenny az életen,

Ha fenn repül az ideál,

Lesarlózza vörös halál.

A Szépre visszasír az ember,

Uj életet kényszerre kezd el.

Szabadság, szent szó, becsület Rabként csak börtönben ülhet,

Ha felhördül rá valaki,

Azt becstelen gúny játsza ki.

Az adott szót visszára értik,

Az érdem fut kiontott vérig.

Nép, nemzet, hon, hazafiság,

Irton tör rá minden svihák, Tárgyaló zöld asztal körűi Mind vak, aki melléj ök ül. Kiábrándúlás csak a vége, Szájon és nem szívben a béke.

Romlás fullaszt sok éveken,

A hű legyűrni képtelen,

Népek fölött sakál üvölt,

Zsarnoka lett, kit üdvözölt.

Elemészti szabadság szomja, Lelkét embertelenség nyomja.

Jaj annak, vége, elveszett,

Ki Sátánnal fog ma kezet,

Verembe hulló vak, balek, Megváltóját csúfolja meg.

De a Sátánt legyőzi mégis,

Porba hull a hitetlen fétis.

A szenny-csatornák ürege Vörös patkánnyal lesz tele,

Hullnak dögök és aljasok,

Honárúló társútasok.

Ez lesz az Uj Élet nyitánya,

S a Hon azé, ki azt imádja.

Szabó László

A KASZA

Irta: Mikszáth Kálmán

Tanúja voltam egyszer, midőn Csornák Gergely uram benyitott a vaskereskedésbe.

— Szerencsés jó napot! — mondá.

— Mi "tetszik?

— Kasza kellenék.

A kereskedő ugrik és egy csomó kaszát tesz eléje. Csornák uram ellenséges szemmel bandzsít a kaszák felé.

— Ágyujegyüt adjék az ur — szól, meg- vetőleg elfordulva a kaszáktól.

A kereskedő visszarakja a bikajegyü kaszákat s az ágyujegyüekből hoz néhányat.

Csornák Gergely szeme végigsiklik valamennyin, de a világért sem nyúlna egyikhez sem. Elkezdi a fejét vakarni.

— No, mi a baj még?

— Hogy voltaképen mégis csak hadd lám a bikajegyüeket.

Mit lehetett tenni egyebet, mint újra visszahurcolni a bikajegyü kaszákat.

Gergely most már szinte maga is rösteli a dolgot és csak úgy találomra látszik a sok közül kezébe venni az egyiket.

Behunyja először a jobbszemét és úgy néz végig rajta, azután a balszemét hunyja be, miközben már függőlegesen tartja a kaszát, majd leereszti a hegyével, végül pedig fölemeli a feje fölé s alulról sandít rá hosszadalmasan.

— Hogy ez? — veti oda közönbösen.

— Két forint.

— Ez a kasza? — kérdi gúnyosan. — Nem lehet az! Már hogy ez a kasza?

Végigfekteti a pudlin s a kezével egy vonalat húz a levegőben, amerre a nyél fog következni, hogy mikép veszi majd ki magát. Aztán a bütykös nagy ujját végighuzza a pengéjén mind a két oldalon, megkopogtatja négyöt helyen a mutatóujja kalácsával, majd leereszti a földre és a féltérdén meghajlítja.

— Hűm ... No — igazán két forint ez a kasza?

A kereskedő esküdözik, nem adhatja olcsóbban. Neki magának is annyiban van.

— Pedig nincs jól kiégetve.

— A legfinomabb kasza.

— Ugyan ne tegyen bolonddá. Ócska kaszából van ez megkalapálva.

— Kitűnő matéria! Holtig eltart.

— Ha ki nem csorbul — teszi hozzá nevetve Csornák Gergely.

— Csak nézze meg kérem azt a kaszát.

— Megnézzem? Minek nézzem? Kasza, kasza. Egyik olyan kasza, mint a másik. Nem nézem biz’ én. Amelyik éppen a kezembe került. Azért csak mondja szaporán, mit kíván érte, nekem sürgős dolgom van a piacon.